A fák között kedves tavacska-óra
ezüst számlapja intett égi jóra, -
de fent az ég lentit nem látón ment el,
s felhő lángolt fel fehér szerelemmel.

Csodálkozásainkból áll az élet?
Faágakra a művészek kilépnek.
Madár, a szárnyán eltűnődő kékkel,
sárgával, zölddel, - csöpp piros mesét lel,

egyszerre bohóc, és egyszerre bánat.
Váratlanul a szívedig kiálthat,
s ott is maradhat még, mint őre csöndnek,
s mosoly-szépségbe átgurulhat könnycsepp.

Már minden bűvöl: sebzett hegycsúcs, erdő,
s távlat, felejthetetlent elfelejtő,
sakktábla ország túltengő paraszttal,
a végtelenbe tolt terített asztal,

király, királyné, feketén-fehéren,
vesztes játszmák öröklött faluvégen,
kucsmás kocsma, míg havas telét várja,
s jég reccsen, kél gerincek jajdulása.

S akit keresünk mélybe mentett hitben?
Kukucs! Kukucs! Ott vagy, bújócska-Isten?
Gonosz játék ez! Isten? Ördög? Élet?
Jó és rossz lehet, hogy helyet cseréltek,

mint gyermekek, ha szerepük megunták,
s a rájuk rótt fárasztó kerti munkát.
A jó rosszat tesz saját szép nevében,
s a rossz se jót, - csak nevet az egészen.

Forog a test, vér, csontok kopott malma.
Oly nagy hiába-holnapok hatalma!
Viháncol tánca víg álarcosbálnak,
s az ember néz, mint tehetetlen állat.

Sakktábla-ország, bámuló parasztok,
új hantokon felzengő rókalantok!
Csodálkozunk. Én rajtatok, - s ti rajtam,
mert kimondom: - Bájba burkoltan baj van!

Szokás templom, áhítat kinti égre
rá sem tekint, bezárt arany zenéje
csillog, de benne középkori árny van.
Mit ér a csoda csodába bezártan?

S mit ér csodának kikiáltott hitvány
csalás, megannyi szégyen, hamisítvány?
Nem hirdeti hitek borlovagrendje:
mennyi a kimosdatott szerecsenje..

..és szabadságot hoztak-e a szentek,
vagy köldöknéző életükre kentek
kenceficéket hasznot leső mások?
Olyan furcsák az időváltozások!

Csodálkozói sakktáblás világnak!
Híres Tíz Törvény hívei hol járnak?
Kettős büszkeség bús, paradox bérem:

világunk értem, - és nem értem mégsem!

(2012)