Kövek között hangya szalad, az ösztön
viszi a kis kitingépet tovább.
Késztetése van, gondolata nincsen, -
de futáshoz legalább hat a láb.

A hangya - hangya, - de az ember - ember?
Gondolata szabadnak megmarad?
Sav szétmarja, lúg felejtésig oldja
mi léten túlhoz méltó pillanat.

Látom, tudom. Szellem szélmalomkarja
forog, kegyetlen. Nyárvég őszbe tart.
Az embert ember-hangyák megalázzák,
s oda kerül mit hangyasors akar.

Ösztönbe kódolt megalázó sorsok.
Szellem-szélmalom, ősidős, kopott
karja azt is löki a kényszer-útra,
ki gondolkodik, - és gondolkodott.

Hamvad a nyár. Szellem szélmalomkarja
rosszat kimér, sírhat anyag, halott, -
s hol van az Út, s felette Csillag, Szépség,
amely üdvözli a Gondolatot?

(2012)