Kert rózsákkal, égő vörös valóság,
s kigyúlt álomlét együttese, - kék ég
alatt alkot, pusztít a sok sziromláng,
s mutogatja zsákutcás messzeségét.

Talán a baj ott is: helyet cserélt már
ébresztő való és lustító álom,
s ahol kiáltás kellene: ott csend van, -
s lélekmagányban a csend szól, kiáltón.

Pók fut a légben fel-felfénylő szálon.
A zsákutcák csak látszatokba visznek.
Hihetetlenül fehér fent a felhő,
s lent árnyékai könnyen elhitt hitnek.

Mily nagy kör ez! A rózsák vérvöröse
bűvöl, a szépség könnyet párologtat,
de visszatér a lélekcsend-kiáltás,
s esti könnycsepp üzen a csillagoknak.

(2012)