Miként került a vörös szőrű cica, Mircimorci, és a fekete dakszli kutyus, Berti ugyanabba a kiásott gödörbe, Tölgyesfalva erdejében?

Különböző okból. Mircimorci eltévedt, amikor kis gazdája, Évike, magával vitte szamócát szedni, Bertit viszont megunták, és kidobták egy autóból. Más-más sors, de most mindkettő találkozott a gödör mélyén!

A dakszli úgy érezte: itt lent ő a főnök, mivel kutya. Azt mondta Mircimorcinak:
- Kutya vagyok, a farkas rokona. Ha éhes leszek, akkor kicsit megeszlek, ha meg nagyon az leszek, akkor nagyon megeszlek!

Mircimorci azonban sok állatot látott már Évike képeskönyvében, ezért visszavágott:
- Ha kicsit meg akarsz enni, akkor én mindjárt nagyon megkarmollak! Te egyébként nem is hasonlítasz a farkasra. Van kutya, amelyik hasonlít rá, de te nem!

Berti kutyus erre meggondolta magát:
- Ha te karmolós vagy, akkor nem eszlek meg! Ha nem eszlek meg, akkor nem fogsz megkarmolni?!

- Akkor nem! - egyezett bele a cica. Kitaláltam mit tegyünk, hogyan kaphatunk segítséget. Te ugass, én meg nyávogok!

Így tettek, de senki sem jött a gödör széléhez, kivéve egy vaddisznót, de az csak rájuk röfögött, utána meg elment.

- Csináljuk másként! - javasolta a cica. Először te ugatsz egy darabig, utána meg én nyávogok. Így kevésbé fáradunk ki.

Egészen jól ment a dolog, ekképpen:

Au-vau-vau-az ú!
Nyá-nyá-nyá, nyi-nyiaú!
Vau-vak-vak-vuk-hú-vakalák!
Nyá-nyá-nyik-nyik-nyá-nyikanyák!
Vaúba-bú-ú-ú-de vág!

Az ugatás és nyávogás jól ment, de egyelőre nem hozott sikert. Így éjszaka mindketten a gödör mélyén aludtak. Reggel újrakezdték a segélykérő ugatást, nyávogást.
A szerencse odavitte a gödör szélére Pörgettyűs Pált.

Ez a Pál szeretett erdei tájakat festi, ebből az okból jött most is. Lenézett a gödörbe, csodálkozott:
- Ni, egy vadkutya, meg egy vadmacska! Mindjárt kifeszítem a vásznat, előveszem az ecseteket, meg a festékeket, és készítek egy képet rólatok, félelmetes vadállatok!

Megijedt a két állat, de amikor Pál ledobott nekik saját ebédjéből két csirkecombot, igen megörültek. Pál lefestette őket gödörbeli helyükön, majd egy nagy száraz ágat eresztett le hozzájuk, azon lemászott, felhozta a kutyust. A cica magától követte.

Berti nyakában kis tok volt. Pál kivett belőle egy írást. Ez állt rajta:

BERTI NEVŰ KUTYÁNKAT MEGUNTUK. AKI MEGTALÁLJA, AZÉ. HA NEM TALÁLJA MEG SENKI, AKKOR LEGYEN ERDEI KUTYA!

Mircimorci nyakörvén azonban volt egy telefonszám.

Pörgettyűs Pál három csemetéje: Peti, Pali és Márti úgy megörült a kutyusnak, mint ajándéknak még soha. Mircimorcit is meg akarták tartani, de édesapjuk felhívta a telefonszámot. Így kiderült: a cica a Kecskehegyesi család kedvence, tegnap már tűvé tették érte az erdőt. Hamarosan megjelent a cica gazdája, Évike, szülei társaságában. Nem jöttek üres kézzel, mert hoztak egy csokoládétortát, meg minden gyereknek szép képeskönyvet madarakról, növényekről, hegyekről, völgyekről.

Később pedig, amikor Mircimorci hat kiscicát szült, hármat a Pörgettyűs-gyerekek kaptak. Hű de forogtak, pörögtek örömükben!

(2012)