A lombok mögül kék szemek kinéztek,
s elbújtak megint. Pajkos gyermekek
tesznek ilyet, olykor. Mondd, kék szemekben
bízni lehet?

A fa egyszerre volt közöny, és mozgás
nyugtalansága. Csüggedés és remény,
s megült a fény egy-egy kilátszó ágnak
emeletén.

Arra gondoltam: ez a nyár a végső
évsoraimban? Virág bánat-meleg
fehére tűnődött: adjon, ne adjon
feleletet?

Felhők részekre osztották a tájat.
Halott fű lengett. Minden elhallgatott,
majd madárnyíl villant, egy égő hangot
szívben hagyott.

Jel volt e hang, szépség-piros, igéző,
s a kérdésemre gyönyörű felelet,
csillag-évekből. Bízni kék szemekben
lehet? Lehet!

(2012)