Feltöltve: 2012-06-29 18:44:40
Megtekintve: 1951
Wass Albert Magukrahagyottak c. könyvéről
Wass Albert fenti című könyve (Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2003, második kiadás) 1967-ben jelent meg először, tehát a szerző emigrációjában írta, Amerikában. A mű négy részből áll, melyek között az összekötő kapocs egy Anka nevű, megpróbáltatásokkal teli életű bolgár leány, de az első (Korea, 1951) és második (A levél) rész között csak annyiban, hogy ő juttatja el a koreai hegyek között meghalt, magyar származású amerikai katona leveleit Amerikába, a fiú édesanyjához.
Anka szökevény, az észak-koreai hadseregből menekül, utóbbiba a Szovjetunióba történt elhurcolása után került, kényszerből. Megpróbálja a súlyosan sebesült amerikai fiatalembert megmenteni, elrejti egy barlangban, gondosan ápolja. Merész kísérletet tesz, hogy penicillint szerezzen, egy kínai ezredest közben megöl, el is viszi a gyógyszert, de a fiatal amerikai katonánál ez már elkésett.
A magyar származású amerikai katona sok mindent elmond éledtéről, filozófiájáról. Miért harcol? Igaz keresztényként a világot védi a barbárságtól. Ezt a gondolatot kissé részletesebben is kifejti (nyilván Wass Albert nézeteiről van szó), belekeveri a dologba még a pogány törökök elleni harcot is, de igen primitív módon (megjegyzem: különböző történelmi eseményeknek természetesen vannak közös vonásaik, de nem helyes az összehasonlításoknál szimplifikálni, L.M.). Ez a rész tele van giccses hatásvadászattal, erősen sántító magyarázatokkal, kommunistaellenes kirohanásokkal. Van benne sok minden: Amerika dicsérete éppen úgy, a közösen őrzött szabadság miatt, mint éles szemrehányás az amerikai hatalom birtokosainak, akik Jaltában, Teheránban és Potsdamban emberek millióit adták el, mint a barmot (37. oldal). Wass Albert, persze, ezen általánosítás mögött nem igyekszik konkrétebben megtalálni a felelősöket, és az amerikai társadalom összetettségére sem utal. Arra törekszik, hogy különböző olvasói rétegek egyaránt találjanak a műben olyat, ami nekik tetszik. A könyv nem az igényesebb olvasóknak készült (utóbbi, persze nem is lett volna jó üzlet Wass Albert számára). Egyébként Anka és a fiatalember oly gyorsan, néhány nap alatt kibontakozó szerelme - a bestsellerek hagyományait követi - sem látszik túl reálisnak (bár az életben sok minden előfordulhat).
A fiatalember hamarosan meghal. Utolsó kívánsága szerint Anka eljuttatja a levelét édesanyjának.
A koreai, majd később a vietnami háborúban elesettek (mint minden háború áldozatainak) sorsa megrendítő. A mű második része (A levél) azt részletezi, hogy mi mindenről írt a fiú, és ezek milyen érzéseket, gondolatokat váltanak ki az édesanyjából. Van ebben a levélben visszaemlékezés a családi múltra, kommunista rémtettekre, a koreai harci események egy-egy részletének leírása, hazafias fájdalom, - mindezt a kavalkádot azonban olyan mesterkélten patetikus stílusban, giccsesen, érzelemdagályosan önti Wass Albert az olvasó elé, hogy az a szépirodalmat kedvelő számára nehezen elviselhető (igaz ugyan, hogy ilyen olvasók minden országban kisebbségben vannak).
A harmadik rész (Magyarország, 1956) az 1956-os magyarországi eseményekkel foglalkozik. Itt ismét aktív szereplőként jelenik meg Anka. Egy sebesült antikommunista harcosnak visz titokban kötszert, takarót, élelmet a hegyekbe, és hírt is, az öccséről. Az illető kommunista árvaházban (Wass Albert kifejezése!) nőtt fel, testvérével együtt, egy ideig a kommunistákat követte, de az igazságtalanságok miatt szembefordult velük. Testvére a kommunista rendszerben festőművész lett, de, mert virágokat és tájképeket festett, és nem a szocializmus diadalát dicsőítette, kizárták a pártból.
A történet a sebesültet hősként mutatja be. Ám e harmadik rész leírása annyira papiros ízű, hogy a kissé magasabb szinten gondolkodó olvasó előtt világos: Wass Albert az 1950-es évek Magyarországát nem tudja (vagy, szerintem, inkább nem akarja) valóságában bemutatni. E nélkül pedig nem lehet megérteni és megértetni az 1956-os eseményeket. Meg nem engedhető egyszerűsítés például az, hogy minden magyar elégedetlen volt az akkori társadalmi rendszerrel. Egyesek ellenségei voltak, mások csak az akkori társadalmi rendszer hibáit akarták megszüntetni, sokan pedig elbizonytalanodtak, zavaros nézeteket vallottak.
Azt azonban Wass Albert, - talán akarata ellenére - jól érzékelteti, hogy az 1956-os harci eseményekben csak kevesen vettek részt, kevesen vállalták a szovjet csapatokkal való szembenállást. (Gondoljunk arra, hogy szinte az egész magyar hadsereg szétszéledt!). Utóbbinak fő okát azonban Wass Albert nem látja (illetve minden bizonnyal nem is akarja látni), ezért nem érint egy igen fontos fogalmat, ez pedig az ÉRDEK. Az akkori magyar lakosság jelentős része nem gondolta, hogy a meglévő társadalmi rendszert fel kellene váltani a kapitalizmussal, mert ez az érdeke.
Az 1956-os események magyar harcosait az USA (és a nyugati világ) magukra hagyta, elárulta, mutat rá Wass Albert (a történet szereplőjének szavaival). Ez a nézet ma is sokszor felmerül, de nehéz elhinni, hogy Wass Albert ne látta volna az USA (és a nyugati világ) valódi érdekeit, ami miatt ilyen szemrehányás egyenesen nevetséges.
Egy nagyhatalomnak sokféle szempontot kell figyelembe vennie, nem működhet valamiféle elvont (valójában sohasem volt) kereszteslovag-becsület alapján, hiszen gyújthat háborús tűzfészket, de vigyáznia is kell, mert egy esetleges világégés kockázata nem mindig tényleges érdeke. Ezt nem látta volna Wass Albert?
Nos, ha nem látta, akkor hiába volt emigrációban, Amerikában, már 1951 őszétől, kevesebbet ismert meg Amerikából, mintha a bantuk között töltötte volna idejét, a világtól elzártan, Afrikában.
A könyv negyedik része (Egyesült Államok, 1967) ismét megjelenik az édesanya, aki elvesztette fiát a koreai háborúban. A gépkocsija nem tud előre haladni, mert közlekedési dugó alakul ki egy tüntetés miatt. A tömeg most a vietnami háború ellen tüntet, jelszavai: Le a háborús uszítókkal!, Tagadjátok meg a katonai szolgálatot!, Békét Vietnamnak!, Éljen a Viet Kong!
Wass Albert ellenszenve e tüntetésben résztvevőkkel szemben (111. - 112. oldal) igen erős (ami e részletnél erősen megkérdőjelezi az író emberségét). A tüntetők szájába egyébként valószerűtlen jelszavakat is ad (például: Nincs isten, és nincs haza, csak emberiség van!). Megjelenik Anka is, ápolónő, arra készül, hogy visszamegy Vietnamba. Nem tudja, hogy az idős hölgy, akivel beszélgetni kezd, éppen annak a fiatalembernek az édesanyja, akinek fiát ő szerette volna menteni a koreai hegyek között, de nem sikerült. Ám amikor megtudja, hogy a hölgy Magyarországon született, átadja neki a régóta tartogatott ereklyét, a középen (a népköztársasági címer eltávolítása miatt) lyukas, 1956-os magyar zászlót.
Wass Albert Magukrahagyottak c. könyvének szépirodalmi értéke igen csekély. Az viszont kétségtelen, hogy sok olvasó szereti az élet, a társadalom felszíne mögé nézni nem kívánó, akár primitíven kalandos műveket, olcsó propagandát, Amerikában éppen úgy, mint Magyarországon, vagy a világ más tájain.
(2012)
Anka szökevény, az észak-koreai hadseregből menekül, utóbbiba a Szovjetunióba történt elhurcolása után került, kényszerből. Megpróbálja a súlyosan sebesült amerikai fiatalembert megmenteni, elrejti egy barlangban, gondosan ápolja. Merész kísérletet tesz, hogy penicillint szerezzen, egy kínai ezredest közben megöl, el is viszi a gyógyszert, de a fiatal amerikai katonánál ez már elkésett.
A magyar származású amerikai katona sok mindent elmond éledtéről, filozófiájáról. Miért harcol? Igaz keresztényként a világot védi a barbárságtól. Ezt a gondolatot kissé részletesebben is kifejti (nyilván Wass Albert nézeteiről van szó), belekeveri a dologba még a pogány törökök elleni harcot is, de igen primitív módon (megjegyzem: különböző történelmi eseményeknek természetesen vannak közös vonásaik, de nem helyes az összehasonlításoknál szimplifikálni, L.M.). Ez a rész tele van giccses hatásvadászattal, erősen sántító magyarázatokkal, kommunistaellenes kirohanásokkal. Van benne sok minden: Amerika dicsérete éppen úgy, a közösen őrzött szabadság miatt, mint éles szemrehányás az amerikai hatalom birtokosainak, akik Jaltában, Teheránban és Potsdamban emberek millióit adták el, mint a barmot (37. oldal). Wass Albert, persze, ezen általánosítás mögött nem igyekszik konkrétebben megtalálni a felelősöket, és az amerikai társadalom összetettségére sem utal. Arra törekszik, hogy különböző olvasói rétegek egyaránt találjanak a műben olyat, ami nekik tetszik. A könyv nem az igényesebb olvasóknak készült (utóbbi, persze nem is lett volna jó üzlet Wass Albert számára). Egyébként Anka és a fiatalember oly gyorsan, néhány nap alatt kibontakozó szerelme - a bestsellerek hagyományait követi - sem látszik túl reálisnak (bár az életben sok minden előfordulhat).
A fiatalember hamarosan meghal. Utolsó kívánsága szerint Anka eljuttatja a levelét édesanyjának.
A koreai, majd később a vietnami háborúban elesettek (mint minden háború áldozatainak) sorsa megrendítő. A mű második része (A levél) azt részletezi, hogy mi mindenről írt a fiú, és ezek milyen érzéseket, gondolatokat váltanak ki az édesanyjából. Van ebben a levélben visszaemlékezés a családi múltra, kommunista rémtettekre, a koreai harci események egy-egy részletének leírása, hazafias fájdalom, - mindezt a kavalkádot azonban olyan mesterkélten patetikus stílusban, giccsesen, érzelemdagályosan önti Wass Albert az olvasó elé, hogy az a szépirodalmat kedvelő számára nehezen elviselhető (igaz ugyan, hogy ilyen olvasók minden országban kisebbségben vannak).
A harmadik rész (Magyarország, 1956) az 1956-os magyarországi eseményekkel foglalkozik. Itt ismét aktív szereplőként jelenik meg Anka. Egy sebesült antikommunista harcosnak visz titokban kötszert, takarót, élelmet a hegyekbe, és hírt is, az öccséről. Az illető kommunista árvaházban (Wass Albert kifejezése!) nőtt fel, testvérével együtt, egy ideig a kommunistákat követte, de az igazságtalanságok miatt szembefordult velük. Testvére a kommunista rendszerben festőművész lett, de, mert virágokat és tájképeket festett, és nem a szocializmus diadalát dicsőítette, kizárták a pártból.
A történet a sebesültet hősként mutatja be. Ám e harmadik rész leírása annyira papiros ízű, hogy a kissé magasabb szinten gondolkodó olvasó előtt világos: Wass Albert az 1950-es évek Magyarországát nem tudja (vagy, szerintem, inkább nem akarja) valóságában bemutatni. E nélkül pedig nem lehet megérteni és megértetni az 1956-os eseményeket. Meg nem engedhető egyszerűsítés például az, hogy minden magyar elégedetlen volt az akkori társadalmi rendszerrel. Egyesek ellenségei voltak, mások csak az akkori társadalmi rendszer hibáit akarták megszüntetni, sokan pedig elbizonytalanodtak, zavaros nézeteket vallottak.
Azt azonban Wass Albert, - talán akarata ellenére - jól érzékelteti, hogy az 1956-os harci eseményekben csak kevesen vettek részt, kevesen vállalták a szovjet csapatokkal való szembenállást. (Gondoljunk arra, hogy szinte az egész magyar hadsereg szétszéledt!). Utóbbinak fő okát azonban Wass Albert nem látja (illetve minden bizonnyal nem is akarja látni), ezért nem érint egy igen fontos fogalmat, ez pedig az ÉRDEK. Az akkori magyar lakosság jelentős része nem gondolta, hogy a meglévő társadalmi rendszert fel kellene váltani a kapitalizmussal, mert ez az érdeke.
Az 1956-os események magyar harcosait az USA (és a nyugati világ) magukra hagyta, elárulta, mutat rá Wass Albert (a történet szereplőjének szavaival). Ez a nézet ma is sokszor felmerül, de nehéz elhinni, hogy Wass Albert ne látta volna az USA (és a nyugati világ) valódi érdekeit, ami miatt ilyen szemrehányás egyenesen nevetséges.
Egy nagyhatalomnak sokféle szempontot kell figyelembe vennie, nem működhet valamiféle elvont (valójában sohasem volt) kereszteslovag-becsület alapján, hiszen gyújthat háborús tűzfészket, de vigyáznia is kell, mert egy esetleges világégés kockázata nem mindig tényleges érdeke. Ezt nem látta volna Wass Albert?
Nos, ha nem látta, akkor hiába volt emigrációban, Amerikában, már 1951 őszétől, kevesebbet ismert meg Amerikából, mintha a bantuk között töltötte volna idejét, a világtól elzártan, Afrikában.
A könyv negyedik része (Egyesült Államok, 1967) ismét megjelenik az édesanya, aki elvesztette fiát a koreai háborúban. A gépkocsija nem tud előre haladni, mert közlekedési dugó alakul ki egy tüntetés miatt. A tömeg most a vietnami háború ellen tüntet, jelszavai: Le a háborús uszítókkal!, Tagadjátok meg a katonai szolgálatot!, Békét Vietnamnak!, Éljen a Viet Kong!
Wass Albert ellenszenve e tüntetésben résztvevőkkel szemben (111. - 112. oldal) igen erős (ami e részletnél erősen megkérdőjelezi az író emberségét). A tüntetők szájába egyébként valószerűtlen jelszavakat is ad (például: Nincs isten, és nincs haza, csak emberiség van!). Megjelenik Anka is, ápolónő, arra készül, hogy visszamegy Vietnamba. Nem tudja, hogy az idős hölgy, akivel beszélgetni kezd, éppen annak a fiatalembernek az édesanyja, akinek fiát ő szerette volna menteni a koreai hegyek között, de nem sikerült. Ám amikor megtudja, hogy a hölgy Magyarországon született, átadja neki a régóta tartogatott ereklyét, a középen (a népköztársasági címer eltávolítása miatt) lyukas, 1956-os magyar zászlót.
Wass Albert Magukrahagyottak c. könyvének szépirodalmi értéke igen csekély. Az viszont kétségtelen, hogy sok olvasó szereti az élet, a társadalom felszíne mögé nézni nem kívánó, akár primitíven kalandos műveket, olcsó propagandát, Amerikában éppen úgy, mint Magyarországon, vagy a világ más tájain.
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!