Csipicsóka Rozália talpraesett leány volt, csinos, ügyes. Lapuleveles Marci sem volt gyatra legény. Nagy fába nem vágta a fejszéjét, de két tál pörköltet bármikor bevágott, ha volt e finom ételből.

Rozália szerette Marcit, Marci is Rozáliát. A leány azonban ennél többet szeretett volna, azt, hogy Lapuleveles Mártonné asszonnyá legyen. Utóbbi okból elkezdett óvatos célzásokat tenni Marcinak esküvőre, lakodalomra, boldog házaséletre.

Marci imádta a Rozáliának való udvarlást, talán némileg azért is, mert a leány mindig megkínálta azzal, amit sütött, főzött. Nem volt azonban biztos abban: ha elveszi feleségül, nem csökkenti-e a tányérjára tett adagokat.

Barátja, Bezzegmozog Áron, a kocsmában így rémítgette:
- Rozika most meg akar fogni magának, a gyomrodnál, de ha a feleséged lesz, akkor kifog rajtad. Megnézheted majd magad, de azt a kisebb mennyiséget is, ami eléd kerül!

- Ha a feleségem lesz, akkor megparancsolom neki: ennyit adjon, és kész! - önérzeteskedett Marci.

Áron azonban más véleményen volt:
- Nem vagy te olyan parancsolgatós! Megfigyeltem: mindenben engedelmeskedsz Rozikának.

Elgondolkozott az utóbbin Marci. Ám volt egy másik barátja is, Kecsegula Karcsi, házasember, attól is tanácsot kért.

Karcsi másképpen okosította ki:
- Bedőltél Áronnak! Úgy sejtem: le akarja csapni a kezedről Rozikát. A leány szép is, dolgos is, jól süt-főz.. Nincs jobb dolog a házasságnál, magam is tapasztaltam. Igaz, vadászni nem mehetek a feleségem nélkül, nehogy elcsábítson valamiféle erdei leányzó, nőfa vagy nimfa, vagy ilyesmi, de mindig hoz magával valami finomat, és a vadakat is kifigyeli. Sajnos, a vadak is őt, - de minek nekem a vad, ha ott van Éva, a feleségem?

Tanácstalan lett Marci a házasságot illetően. A tanácstalanság olykor rosszabb a kalácstalanságnál, de nem mindig, - attól függ, hogy miről van szó, vagy miről nincsen.

Rozika azonban nem vette ki a fejéből azt, amit a szíve beletett. Rámutatott kertje virágzó barackfáira:
- Ezek a fehér virágok olyan szépek, hogy egyből eszembe juttatják a csipkés menyasszonyi ruhát! Mondom: a CSIPKÉS MENYASSZONYI RUHÁT!

Marci úgy tett, mintha nem értené a célzást. Kicsit durcás lett Rozika. Kétszer engedelmesen hagyta, hogy Marci megcsókolja, de a harmadik csók elől már elhúzta arcocskáját:
- Annak jár csak három csók, ki megkéri a kacsót!

Nem volt telhetetlen Marci, tudott számolni, két csók is több, mint egy, vagy egy sem. Hanem amikor este beállított Rozikához, váratlan dolog történt. No, nem az volt váratlan, hogy a tűzhelyen a leány által főzött remek tyúkleves volt nagy fazékban, a sütőben meg lekváros bukta, hanem az: a leány egyikkel sem kínálta meg.

A legény ezt máris rossz néven vette, de még hozzá Rozika elkezdett óvatosan célozgatni arra: az ő kezére más legény is pályázik. Ez nem volt ugyan igaz, mert a leány nem is engedett volna közel a kezéhez más pályázót, mint Marcit.

A legény azonban felhördült, fájdalmasan:
- Az a másik csak Bezzegmozog Áron lehet! Így van-e?!

Rozika úgy döntött: meghagyja a legényt kétségek között. Így hümmögött:
- Akárki is, nem árulom el!

Felugrott erre Marci, elrohant, éhesen és mérgesen. A két dolog külön-külön sem jó, de ha együtt van, annál rosszabb!

Sejtette Rozika, hogy hová sietett el Marci: kérdőre vonni a vétlen Áront. Az ilyen dőre kérdőre vonás sok bajt hozhat, lóra ugrott hát, hogy minél gyorsabban Áronhoz érjen, figyelmeztesse.

Áron eszes legény volt, hamar megértette: most nem volna jó Marci kezei közé kerülnie. Elmenekült az erdőbe.

Az erdő el is rejtette őt Marci elől, de nem bújtatta el Pettyeskorsós Katica elől. Nem szabad túl sokat elvárni még az erdőtől sem!

Pettyeskorsós Katica csinos leány volt, és szeretett gombát szedni. No és nem ejtették őt a feje lágyára, régóta tetszett neki a legény, ezért megkérdezte:
- Talán csak nem utánam jöttél, Áron?

Áron kapott a szón:
- Nem tagadom: utánad, Katica! Támadt ugyanis egy ötletem: segítek neked gombát szedni. Elfogadsz gombaszedő segédednek, Katica? Beleegyezel?

Katica biztosította Áront: beleegyezik. Sok gombát találtak.

Hamarosan rájöttek arra: nem csak gombát találtak, hanem egymásra is rátaláltak. Csipcsup Manci néni, a falu önkéntes hírharangja, másnap már arról számolt be szoknyás társainak: csókolódzni látta Áront és Katicát.

Utóbbi Marci fülébe is gyorsan eljutott, és ez megmentette Áront a kérdőre vonástól, amiben egy vastag bükkfabot is szerepet kapott volna.

A kocsmában Áron már megváltoztatott véleménnyel szónokolt Marcinak, a házasság mellett. Így hamarosan két lakodalomra is sor került.

Kecsegula Karcsi, aki jó ideje jó házasember volt, így oktatta újdonsült sorstársait:
- A szerető feleség nagy kincs, még a vadászatra, meg a horgászatra is hűségesen elkíséri élete párját. Igen, a horgászatra is, mint az én Évám, aki félt engem azoktól a tóbeli tündérsellőktől, meg vízi boszorkányoktól! Amióta velem jön, hal ugyan nem jön, - de vízi boszorkányok sem!

(2012)