Feltöltve: 2012-03-30 08:45:52
Megtekintve: 1820
Erkölcstan, erkölcs, erkölcstelenség
Amikor a hírekből hallottam, hogy - a hittan sok iskolában már meglévő tanítása mellett - az erkölcstant is bevezetik, és a kettő közül az egyik választása kötelező lesz, elmosolyodtam. Természetesen a gondolkodás ösztönzése szempontjából mindkét tantárgy helyeselhető. Az én könyvespolcaimon is ott vannak a legkülönfélébb világnézetű könyvek. A Biblia is.
Mégis mosolyt fakasztó az (és egyben végtelenül szomorú), amikor olyan társadalmi rendszer képviselői beszélnek erkölcsről, amelyik nagyon távol áll az erkölcsi követelmények minimumától is, a távolságot a minimumtól lefelé értem.
A társadalom jellegzetességeit, mozgását vizsgálom verseimben, és általában nem foglalkozom egyének tetteivel. A klasszikusok is ritkán neveztek meg személyeket, például Ady Endre inkább kivételként tette ezt gróf Tisza Istvánnal (Rohanunk a forradalomba c. versében).
Mit ér valakinek az erkölcstan, - ha a világ számtalan jele, szemhunyorítása, képmutatása, tette mindenütt az ellenkezőjére buzdítja?
Az, hogy az államelnök kisdoktori disszertációját a múltban nem becsületes úton szerezte, elítélendő ugyan, de a képmutatás - tömegesen - már itt elkezdődik. Valóban ez az ok a nagy, szervezett felháborodásra egy országban, ahol minden jel arra mutat: évtizedek óta tömegesen csalnak az adózásnál, semmibe veszik a csődtörvényt, hogy az egyéb - erkölcsileg és jogilag - kifogásolható dolgokat ne is soroljuk tovább?
Nyilván nem. Az államelnök helyesírásra vonatkozó hiányosságai is kevéssé érdekesek. Százszázalékosan egyébként senki sem tud helyesen írni, mindenkinek meg kell nézni olykor egy-egy szó elfogadhatóan betűs alakját.
Én arra sem tennék gúnyos megjegyzést (mint ezt egyeseknél hallottuk), hogy az államelnök legjobb tudása nem terjedne ki egy kisdoktori disszertáció becsületes elkészítésére. A nemzetközi sportéletben szerzett tapasztalatai (amelyeket még nemrégen is égig magasztaltak!) szerintem valószínűleg képessé tennék erre. Ha valaki kritikájában elszakad a tárgyilagosságtól, önmaga ellen is vét, - még ha önérdeke mást mond is. Vét, erkölcsileg.
Valójában az ellenzék (és az ellenzékhez nem tartozó másként gondolkodó) az államelnök elnöki tevékenységét kifogásolja. Joggal. A disszertációs vétség önmagában csak ürügy. Az államelnöknek igaza van abban, amit az elmúlt napokban mondott: nem egy múltbeli disszertáció miatt választották államelnökké. Amiért megválasztották, ott, abban keresendő az igazi erkölcsi probléma. Én hozzáteszem, de csak a gondolkodni akaróknak, és a gondolkodásra képeseknek: más mai főpolitikusoknak, ha jogilag esetleg nem is igazolható, erkölcsileg nincs sokkal több a fülük mögött, mint egy ilyen disszertáció-vétség? No és hány disszertáció hány értékes, megszívlelendő javaslata veszett el az elmúlt évtizedekben, mert a kutya sem törődött vele?!
A jobboldali ember c. írásomban leírtam a találkozást azzal a számomra ismeretlen személlyel, aki - táborához való elkötelezettsége mellett - már a kezdet kezdetén látta: az államelnök személyét illetően mi vezette a döntéshozókat, és az miért volt helytelen. Azóta mintegy kétévnyi víz lefolyt a Dunán, de véleményének igaza fennmaradt.
Ám, ha az erkölcsről szólunk, hozzá kell tennünk: az, aki tegnap még, miközben világosan láthatta, hogy az államelnök disszertációja ügyében jogos a plágium-gyanú, ám kiállt mellette (és milyen sokan tettek így!), egyik napról a másikra, a megfordult széljárásnál már elítéli, - talán erkölcsösen cselekszik? Abban az esetben (ami ritka lehet), ha belátta saját hibáját, igen. Ám tömegesen nem ez a helyzet, saját érdekei szerint cselekszik, - erkölcstelenül.
No és mennyire erkölcsösek azok, akik odatették államelnöknek, és jól tudták: miért teszik ezt? Intézmények, szervezetek, bizottságok nagy hangon hirdetett erkölcsössége valóban az a jelenben, - és az volt a múltban? Az értelmiség nagy tömegeinek magatartása (egyesek fénylő, bátor becsületessége mellett) mennyire erkölcsös, - és mennyire volt az a múltban?
Ezek azok a kérdések, amelyeken kevesen fognak elgondolkodnia a mai Magyarországon, - és kevesen gondolkodtak el (néhány rövid történelmi időszakot kivéve, főként társadalmi-gazdasági katasztrófák után) a múltban.
Álszent erkölcsi nézetek mögött (akármelyik oldalon jelentkeznek is!), ha mélyebbre pillantunk a valóságba, megláthatjuk az igazi társadalmat, tömegeket, országot. Nem csak a mait, persze, hanem a múltbelieket is, mert a ma a múltat is tükrözi, nagyon is.
Közeledik a Húsvét, a Feltámadás. Jó lenne, ha a lelkiismeret is feltámadna az emberekben. Legtöbbjükben, tudom, nem fog, különböző okokból. Mit lehet tenni?
Azt hiszem, ez a nagyon lehangoló kérdés maradt utoljára. Talán csak költői kérdésnek. Elefántcsont tornyom látszat-eleganciájából és nyomorúságából én legalábbis így látom.
(2012)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Mégis mosolyt fakasztó az (és egyben végtelenül szomorú), amikor olyan társadalmi rendszer képviselői beszélnek erkölcsről, amelyik nagyon távol áll az erkölcsi követelmények minimumától is, a távolságot a minimumtól lefelé értem.
A társadalom jellegzetességeit, mozgását vizsgálom verseimben, és általában nem foglalkozom egyének tetteivel. A klasszikusok is ritkán neveztek meg személyeket, például Ady Endre inkább kivételként tette ezt gróf Tisza Istvánnal (Rohanunk a forradalomba c. versében).
Mit ér valakinek az erkölcstan, - ha a világ számtalan jele, szemhunyorítása, képmutatása, tette mindenütt az ellenkezőjére buzdítja?
Az, hogy az államelnök kisdoktori disszertációját a múltban nem becsületes úton szerezte, elítélendő ugyan, de a képmutatás - tömegesen - már itt elkezdődik. Valóban ez az ok a nagy, szervezett felháborodásra egy országban, ahol minden jel arra mutat: évtizedek óta tömegesen csalnak az adózásnál, semmibe veszik a csődtörvényt, hogy az egyéb - erkölcsileg és jogilag - kifogásolható dolgokat ne is soroljuk tovább?
Nyilván nem. Az államelnök helyesírásra vonatkozó hiányosságai is kevéssé érdekesek. Százszázalékosan egyébként senki sem tud helyesen írni, mindenkinek meg kell nézni olykor egy-egy szó elfogadhatóan betűs alakját.
Én arra sem tennék gúnyos megjegyzést (mint ezt egyeseknél hallottuk), hogy az államelnök legjobb tudása nem terjedne ki egy kisdoktori disszertáció becsületes elkészítésére. A nemzetközi sportéletben szerzett tapasztalatai (amelyeket még nemrégen is égig magasztaltak!) szerintem valószínűleg képessé tennék erre. Ha valaki kritikájában elszakad a tárgyilagosságtól, önmaga ellen is vét, - még ha önérdeke mást mond is. Vét, erkölcsileg.
Valójában az ellenzék (és az ellenzékhez nem tartozó másként gondolkodó) az államelnök elnöki tevékenységét kifogásolja. Joggal. A disszertációs vétség önmagában csak ürügy. Az államelnöknek igaza van abban, amit az elmúlt napokban mondott: nem egy múltbeli disszertáció miatt választották államelnökké. Amiért megválasztották, ott, abban keresendő az igazi erkölcsi probléma. Én hozzáteszem, de csak a gondolkodni akaróknak, és a gondolkodásra képeseknek: más mai főpolitikusoknak, ha jogilag esetleg nem is igazolható, erkölcsileg nincs sokkal több a fülük mögött, mint egy ilyen disszertáció-vétség? No és hány disszertáció hány értékes, megszívlelendő javaslata veszett el az elmúlt évtizedekben, mert a kutya sem törődött vele?!
A jobboldali ember c. írásomban leírtam a találkozást azzal a számomra ismeretlen személlyel, aki - táborához való elkötelezettsége mellett - már a kezdet kezdetén látta: az államelnök személyét illetően mi vezette a döntéshozókat, és az miért volt helytelen. Azóta mintegy kétévnyi víz lefolyt a Dunán, de véleményének igaza fennmaradt.
Ám, ha az erkölcsről szólunk, hozzá kell tennünk: az, aki tegnap még, miközben világosan láthatta, hogy az államelnök disszertációja ügyében jogos a plágium-gyanú, ám kiállt mellette (és milyen sokan tettek így!), egyik napról a másikra, a megfordult széljárásnál már elítéli, - talán erkölcsösen cselekszik? Abban az esetben (ami ritka lehet), ha belátta saját hibáját, igen. Ám tömegesen nem ez a helyzet, saját érdekei szerint cselekszik, - erkölcstelenül.
No és mennyire erkölcsösek azok, akik odatették államelnöknek, és jól tudták: miért teszik ezt? Intézmények, szervezetek, bizottságok nagy hangon hirdetett erkölcsössége valóban az a jelenben, - és az volt a múltban? Az értelmiség nagy tömegeinek magatartása (egyesek fénylő, bátor becsületessége mellett) mennyire erkölcsös, - és mennyire volt az a múltban?
Ezek azok a kérdések, amelyeken kevesen fognak elgondolkodnia a mai Magyarországon, - és kevesen gondolkodtak el (néhány rövid történelmi időszakot kivéve, főként társadalmi-gazdasági katasztrófák után) a múltban.
Álszent erkölcsi nézetek mögött (akármelyik oldalon jelentkeznek is!), ha mélyebbre pillantunk a valóságba, megláthatjuk az igazi társadalmat, tömegeket, országot. Nem csak a mait, persze, hanem a múltbelieket is, mert a ma a múltat is tükrözi, nagyon is.
Közeledik a Húsvét, a Feltámadás. Jó lenne, ha a lelkiismeret is feltámadna az emberekben. Legtöbbjükben, tudom, nem fog, különböző okokból. Mit lehet tenni?
Azt hiszem, ez a nagyon lehangoló kérdés maradt utoljára. Talán csak költői kérdésnek. Elefántcsont tornyom látszat-eleganciájából és nyomorúságából én legalábbis így látom.
(2012)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-03-31 19:25:09
Elnézést, most látom: az add meg szónál csak egy d betű szerepel. A hozzászólást már nem tudom szerkeszteni, ha tudnám, a szövegben javítanám.
2012-03-31 19:22:33
Kedves Bigiblue!Szerintem nem áll fenn, hogy minden gondolatommal egyetértesz. Ám nem is kívánok egyetértést senkitől, hanem csupán azt igyekszem segíteni, szépirodalmi köntösben, hogy, ha valaki becsületesen akar gondolkodni, gondolkodhasson tárgyilagosan, igazságra törekvően.
Nagyra becsülöm, hogy nézeteid megfogalmazod, őszintén közlöd. Az alábbiakat szeretném figyelmedbe ajánlani:
1.) HA valamivel bármelyik írásomban nem értesz egyet, akkor, ha idézed a mondatot, mondatokat, és megírod mivel, miért nem értesz egyet, AKKOR arra válaszolok. Ha most nem volt ilyen, persze, nincs mit idézned (de valószínűleg volt).
2.) Az igazságra való törekvés feltételezi a tárgyilagosságra való törekvést (a kettő el sem választható egymástól élesen). Az igazság így, érthetően, nagyon keveseknek tetszik, mert nem tesz engedményt semmilyen szellemi irányzatnak, érdekcsoportnak sem abban, amiben el akar térni az igazságtól.
3.) Nem akarok kérkedni, vagy akár dicsekedni, alátámasztani azt a feltevésem, hogy Nálad valószínűleg sokkal jobban ismerem a magyar értelmiséget, az egyetemi oktatókat, a diplomamunkákat, DE azt megjegyzem: alapvetően rosszul látod a disszertáció-plágium jelentőségét, lényegét. Ettől függetlenül, persze, mint fentebb megtalálod a rá vonatkozó mondatot, teljesen igaz: NEM a disszertációja miatt indult meg az államelnökre vonatkozó éles kritikaáradat. (Mellesleg: egyébként az akkori szabályokba sem fért bele, de nyilván nem az övé az egyetlen, amelyik nem.) Miért is indult? Ezt válaszold meg önmagadnak.
4.) Ilyen ügyek mindennaposak a világban. Emiatt nem röhög rajtunk Európa, a világ jobban, mint a hasonló ügyek miatt bármely országnál. Volt amerikai elnök is, nem is olyan régen, akinek egy bizonyos szexbotránya.. Ha kicsit utánagondolsz, rengeteg ilyen erkölcsi botrányt találsz, múltban, jelenben! Gondolj például Olaszországra!
5.) A plágium-ügy jelentőségét nem önmagában, hanem bonyolult kapcsolatrendszerében kell nézni. Kiragadottan (bár szó sincs igaztalan vádról) valójában jelentéktelen apróság. Ám az, ami korántsem apróság, hanem minden időperiódusban nagyon is lényeges, annak átgondolása: jó-e, az ország érdekét szolgálja-e, erkölcsileg elfogadható-e a GYAKORLATBAN (tetteiben) az uralkodó szellemi áramlat? Erre ad meg a választ magadnak. Három kulcsszót már leírtam Neked egyik hozzászólásomnál. Messze vezető kulcsszavak!
Üdvözöl: Miklós
2012-03-31 17:54:18
Minden gondolatoddal egyetértek. Szeretem, ha reálisan nézzük a dolgokat. Ez egy velejében romlott, erkölcstelen ország....de a kisdoktori szerintem egyáltalán nem támadható..mint ahogy húsz éven át nem is támadták..csakhogy mostanában már Viktorba nem igazán tudnak belekötni, belekötnek hát Smitt-be..
Ha nem erkölcstelen lenne az eljárás, akkor nem az Elnök Úr távollétében / ..amikor már a repülőgépen ült, hazafelé tartva egy hivatalos útról / fosztották volna meg a doktori címtől..talán 24 órát még várhattak volna, nemde ?! ..egyébként pedig koholmány ez az egész vád, hiszen minden szerző, akinek munkájából dolgozott anno, húsz évvel ezelőtt, és ez az AKKORI szabályokba bőven belefért !! szóval, a szerzők nevei a dolgozatban fel vannak tüntetve !!
MI IS ITT AKKOR A VALÓDI PROBLÉMA ?!
..Az, drága Barátom, hogy Te, és Én, és még sokan mások, nem tudunk most tömegével odaállni az egyetem kapujába, és leköpködni a tudós professzor urakat, akik a másik fél meghallgatása nélkül, suttyomban, meghozták ezt az aljas döntést ! !
..én most gondolatban megteszem..törölgessétek, professzor urak, törölgessétek !
..megérdemlitek, mert szégyent hoztatok Hazánkra !
RAJTUNK RÖHÖG A VILÁG !
..ez a legnagyobb probléma, a kisdoktori ?!
..emberek meg éhen halnak, kiugranak a tizedikről, vízbe fojtják magukat, megfagynak MA MAGYARORSZÁGON.. ezeknek a hazaárulóknak nincs bőr a pofájukon..
ÉN ÍGY LÁTOM !
És látásomban , hogy a dolgok mögé lássak, semmi más nem segít, csak a józan paraszti ész..
üdv.
Bigi