" A Föld gondterhelten sötét.
Vers és virág, mondj egy mesét,
mely őrző szívében hagyott
tavaszt, szépséget, csillagot!"

..sajnos nem mese..ma leégett Krasznahorka vára..

Kedves Bigiblue!

Hóvirágaink abban valószínűleg teljesen azonosak, hogy mindkettő a szeretetnek, a humanitásnak, a szépségnek szeretné megmutatni fényét, nagyszerű egyszerűségét, vagy tűnődő bonyolultságát.

Feltehetően (de ez nem biztos!) abban viszont már különböznek, vagy részben különböznek, hogy miként ítélik meg a múlt tavaszait (az érthetőség kedvéért utalok Márciusi hazák c. versemre). Ha pedig - esetleg - a múlt tavaszait nem egyformán ítélik meg (az én hóvirágom a múltról a teljes igazságot kívánja, és amikor látja ezt a nagy magyar történelemhamisítást, akkor elszorul csöppnyi virágszíve), a két hóvirág csak szándékában azonos.

Az én hóvirágom tudja (talán abból a talajból, ami táplálta, felnevelte), hogy a múlt minden időszaka bonyolult volt, és virágpillantásaival nem nézi jó szemmel azt a - nem szép érdekekből származó - leegyszerűsítést, amely többek között éppen a leegyszerűsítéssel válik hazugsággá.

Talán ennyi feltételezhető (de bizonyossággal nem állítható!) vélemény különbségünkről, - virágnyelven.

Üdvözöl: Miklós

Kedves Miklós, tulajdonképpen a te hóvirágod is, az én hóvirágom is egyet akar : szeretetet hozni az emberek szívébe ! Új világot akarnak ! ..vagy vissza azt a régit ?! Nem is tudom, mikor volt utoljára szeretet az emberek szívében..talán a nagy világégések után, kis ideig szerették egymást, míg mindent újjáépítettek, de aztán elmúlt a szeretet, és ismét a gyűlölködés az úr, előkészítve a következő világégést..vers, virág itt nem segít..