Feltöltve: 2012-03-07 14:35:04
Megtekintve: 1705
Nőnap
Nem szeretem a kampányokat, az érzelmieket sem, főképpen azért, mert nem kevesen vannak olyanok, akik egy-egy jeles nappal elintézettnek gondolják azt, amire egész évben figyelniük kellene.
A Nőnap azonban picikét kiemelkedik ezek közül azzal az igazsággal, hogy a nők jelentősége a családban (vagy, ha még nincs saját családjuk, a jövőbeni családjukban) általában, minden látszat ellenére, nagyobb a férfiakénál.
Nem az egyes konkrét esetekről van szó, azok nagyon változatosak, hanem az általánosról, a kimutatható vagy a tapasztalatok alapján reálisan megbecsülhető átlagról. A családot érzelmileg, szeretetükkel, de józan tetteikkel is, inkább a nők tartják össze, mint a férfiak. Nagy érdemük a gyermekszülés is, de rendszerint abban a családban is a feleség az összetartó erő, ahol nincsen gyermek.
Nem tagadom, még ha ez nevetséges is ma sokak előtt (de általában így ítélték meg férfitársaim mindig): fiatal koromban a lányokban, a feléjük húzó ösztönön túl, valamiféle költői szépséget és tisztaságot kerestem, mely utóbbi glóriát von fejük fölé, és imádhatóvá teszi őket. Nem szerettem a nyers, durva vicceket a nőkkel kapcsolatban, ha társaim ilyet meséltek, csak kényszeredetten hallgattam. Szólni nem szóltam, mert féltem, hogy prűdnek tartanak (pedig sohasem voltam az).
Kezdő költő sem feltétlenül annyira naiv, hogy ne lássa be: nem a valóságot akarja önmagában, hanem a valóságot úgy, hogy az költői elvárásainak is megfeleljen. Ezt pedig nehéz elérni, de rajta is múlik, hogy elérje. Én is ilyen óvatos voltam és vagyok, nem csak akkor, fiatalon, de mindmáig.
Ez az óvatosság és a költészet együtt hozta meg számomra életem - ha sok látszateredményét nem számítom - egyetlen igazi eredményét: a Leányt, a Hűség Hercegnőjét, Feleségem.
Márciusi álomüzenet c. versem alkalmi költemény, nem is vagyok elégedett vele, ám tartalmát vállalom, mint szívből jött véleményem. Itt csak idézek belőle:
Egy Leányban máig látom, mit láttam
gyöngyvirágfelhős Március tavában:
fehér csengett a kékben, az a kékség
kék álmú Kék volt, álmodó Reménység.
Márciusom, kívánom: olyan Holnap
köszöntsön be, melyben Szív felragyoghat,
melyben a Nő hű, kedves, és a férfi
szerető kézzel átkarolja, védi.
A család igazi összetartója Ő, Feleségem, bár házasságunk óta én sem vagyok már az a munkakerülő, aki - még egyetemista koromban is - voltam. Továbbá a gyermekek szeretetében, úgy vélem, én is kiérdemeltem az anyaszerű apa címet (amit én ajándékoztam önmagamnak, de nem volt családi ellenszavazat, sőt, még tartózkodás sem).
A nők - a férfi népességhez viszonyítottan - egészségesebben élnek (nem egészségesen, csak egészségesebben!), mivel lényegesen kisebb százalékban dohányoznak és alkoholizálnak. Utóbbi is közrejátszik abban, hogy születéskor várható átlagos életkoruk magasabb, mint a férfiaké.
Ami engem illet: a nőkről munkahelyemen is, az eltöltött évtizedre visszatekintően, csak jót mondhatok, írhatok (nem csak egykori beosztottaimról, hanem a többi női munkatársról is). Kedvesek, barátságosak, segítőkészek. Ez talán alapvetően annak köszönhető, hogy én is így viselkedtem velük. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, tartja közmondás.
Nőnap ide, Nőnap oda, nem akarom leegyszerűsíteni azt a bonyolult társadalmi hátteret, amivel sokkal, de sokkal többet kellene foglalkozni, őszintébben, és a problémák megoldását keresőbben, mint ez ma történik (és történt a múltban).
Ám hadd írjam ide Rólad című versem (2009), amelyik nem csupán Feleségemnek szól, hanem annak a női ideálnak is, amelyhez mindig, fiatalon is ragaszkodtam:
Rólad írok, ki ott állsz glóriásan
a glóriákat gúnyoló világban.
Rólad írok, arcodnak piros színt ad
a Szépségedben gyönyörködő Csillag.
Rólad írok, ki magad vagy a Hűség,
űző években menedék, derűs ég.
Rólad írok, s míg fényköntösöd látom,
hiszem, hogy egyszer győz másik világom,
az a másik, varázsdús, ismeretlen
mai világnak, - de ott van szívedben.
Rólad írok, Asszonya földi Égnek,
kiről mégis csak Égi Ég mesélhet.
Rólad írok, s mikor koronád látom,
hiszem, hogy egyszer győz másik világom,
és győzelmét majd a földi szívekben
mindegy mint hívják: Szépség, Csillag, Isten.
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplómból, 2012)
A Nőnap azonban picikét kiemelkedik ezek közül azzal az igazsággal, hogy a nők jelentősége a családban (vagy, ha még nincs saját családjuk, a jövőbeni családjukban) általában, minden látszat ellenére, nagyobb a férfiakénál.
Nem az egyes konkrét esetekről van szó, azok nagyon változatosak, hanem az általánosról, a kimutatható vagy a tapasztalatok alapján reálisan megbecsülhető átlagról. A családot érzelmileg, szeretetükkel, de józan tetteikkel is, inkább a nők tartják össze, mint a férfiak. Nagy érdemük a gyermekszülés is, de rendszerint abban a családban is a feleség az összetartó erő, ahol nincsen gyermek.
Nem tagadom, még ha ez nevetséges is ma sokak előtt (de általában így ítélték meg férfitársaim mindig): fiatal koromban a lányokban, a feléjük húzó ösztönön túl, valamiféle költői szépséget és tisztaságot kerestem, mely utóbbi glóriát von fejük fölé, és imádhatóvá teszi őket. Nem szerettem a nyers, durva vicceket a nőkkel kapcsolatban, ha társaim ilyet meséltek, csak kényszeredetten hallgattam. Szólni nem szóltam, mert féltem, hogy prűdnek tartanak (pedig sohasem voltam az).
Kezdő költő sem feltétlenül annyira naiv, hogy ne lássa be: nem a valóságot akarja önmagában, hanem a valóságot úgy, hogy az költői elvárásainak is megfeleljen. Ezt pedig nehéz elérni, de rajta is múlik, hogy elérje. Én is ilyen óvatos voltam és vagyok, nem csak akkor, fiatalon, de mindmáig.
Ez az óvatosság és a költészet együtt hozta meg számomra életem - ha sok látszateredményét nem számítom - egyetlen igazi eredményét: a Leányt, a Hűség Hercegnőjét, Feleségem.
Márciusi álomüzenet c. versem alkalmi költemény, nem is vagyok elégedett vele, ám tartalmát vállalom, mint szívből jött véleményem. Itt csak idézek belőle:
Egy Leányban máig látom, mit láttam
gyöngyvirágfelhős Március tavában:
fehér csengett a kékben, az a kékség
kék álmú Kék volt, álmodó Reménység.
Márciusom, kívánom: olyan Holnap
köszöntsön be, melyben Szív felragyoghat,
melyben a Nő hű, kedves, és a férfi
szerető kézzel átkarolja, védi.
A család igazi összetartója Ő, Feleségem, bár házasságunk óta én sem vagyok már az a munkakerülő, aki - még egyetemista koromban is - voltam. Továbbá a gyermekek szeretetében, úgy vélem, én is kiérdemeltem az anyaszerű apa címet (amit én ajándékoztam önmagamnak, de nem volt családi ellenszavazat, sőt, még tartózkodás sem).
A nők - a férfi népességhez viszonyítottan - egészségesebben élnek (nem egészségesen, csak egészségesebben!), mivel lényegesen kisebb százalékban dohányoznak és alkoholizálnak. Utóbbi is közrejátszik abban, hogy születéskor várható átlagos életkoruk magasabb, mint a férfiaké.
Ami engem illet: a nőkről munkahelyemen is, az eltöltött évtizedre visszatekintően, csak jót mondhatok, írhatok (nem csak egykori beosztottaimról, hanem a többi női munkatársról is). Kedvesek, barátságosak, segítőkészek. Ez talán alapvetően annak köszönhető, hogy én is így viselkedtem velük. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, tartja közmondás.
Nőnap ide, Nőnap oda, nem akarom leegyszerűsíteni azt a bonyolult társadalmi hátteret, amivel sokkal, de sokkal többet kellene foglalkozni, őszintébben, és a problémák megoldását keresőbben, mint ez ma történik (és történt a múltban).
Ám hadd írjam ide Rólad című versem (2009), amelyik nem csupán Feleségemnek szól, hanem annak a női ideálnak is, amelyhez mindig, fiatalon is ragaszkodtam:
Rólad írok, ki ott állsz glóriásan
a glóriákat gúnyoló világban.
Rólad írok, arcodnak piros színt ad
a Szépségedben gyönyörködő Csillag.
Rólad írok, ki magad vagy a Hűség,
űző években menedék, derűs ég.
Rólad írok, s míg fényköntösöd látom,
hiszem, hogy egyszer győz másik világom,
az a másik, varázsdús, ismeretlen
mai világnak, - de ott van szívedben.
Rólad írok, Asszonya földi Égnek,
kiről mégis csak Égi Ég mesélhet.
Rólad írok, s mikor koronád látom,
hiszem, hogy egyszer győz másik világom,
és győzelmét majd a földi szívekben
mindegy mint hívják: Szépség, Csillag, Isten.
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplómból, 2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-03-09 09:29:28
Kedves Bigiblue! NEM AZT írtam, hogy fura ízlésed van, hanem azt: az ízlések különböznek. Utóbbi jó dolog (bizonyos határokon belül). (Egyébként a fura ízlés kifejezés is sokszor dicsérő lehet, még ha esetleg nem is gondolják annak.)Továbbá: a hóvirág szeretete jó ízlésre vall, nekem is van versem a hóvirágról, az interneten megtalálhatod, ha érdekel. Ha valaki inkább a hóvirágot szereti, hát az is szép kötődés lehet a Nőhöz, Földhöz, Éghez. Nálam szerepet játszott abban, hogy gyöngyvirágfelhős Márciust írtam: női ideálom inkább kötöm a májusi virágtengerhez, mint a télhez, illetve a tél határán ösztön-erejével földből feltörő hóvirághoz. Bár ez a makacs feltörekvés a fény felé - legalábbis egyes nőtípusoknál - szintén szépséges, csak azoknál, akik nem a fény felé törekszenek.. No zárjuk le azzal: hozzászólásod köszönöm. és hóvirágos jó hangulatod még az a csengő májusi fehérség is megtartsa, ünnepelje.. Üdvözöl: Miklós
2012-03-09 08:48:53
..hááááát..nekem akkor fura ízlésem van, kedves Miklós ! Ámbár ez a verseimből is kiderül..nem egy átlagos, az már biztos ! :):) No, gyöngyvirágos szép hangulatot kívánok Neked ! :) ..a hóvirágfelhős Nőnap tegnap duplán bejött !! Úgy látszik, Odafent is nőnapoztak..olyan szép márciusi hóesésben volt részünk, hogy csak ámultam..mintha hóvirágcsokrokkal szórták volna meg a Földet a kedves angyalok..márciusi hóban mostam meg ma reggel az arcomat, hogy egész évben szép legyek !! :) ..bár magamnak én így is tetszem..a belső tükröm egy csillagos homlokú, büszke tartású, pompás paripát mutat !! ennyit az ízlésről.. :):)
2012-03-09 06:57:01
Kedves Bigiblue! Teljesen igazad van abban, hogy a gyöngyvirág májusban-júniusban nyílik. A vers azonban nem állítja ennek ellenkezőjét, mert a gyöngyvirágot nem földhöz kötött voltában használja, hanem a fehér felhő mellékneveként (gyöngyvirágfelhős Március), egy olyan szín kifejezésére, amelyben már benne van a május ígérete is. A hóvirágfelhős ugyan abból a szempontból jobbnak látszik első pillanatra, hogy ez - az évszakhoz igazodóan - közelebb van a földi valósághoz, ám könnyen belátható alkalmazásának hangulatilag kevésbé kedvező volta (bár a hóvirágot is szeretem, írtam is erről verset). A hóvirágban kevésbé van ott az a "női büszkeség, kiteljesedett szépség" (a tisztaság mellett), ami az én - talán túl idealisztikus - elképzelésemben.
Amit felvetettél csak látszólag apróság. A költőnek sokszor kell választania előnyöket és hátrányokat egyaránt tartalmazó megoldások között. A "hóvirágfelhős", bizonyos évszakhoz kötött voltát tekintve valóban jobb, egyébként azonban kevésbé az. Ám mindez ízlés kérdése is. Örülök, hogy tetszett az írás. Üdvözöl: Miklós
2012-03-08 21:31:34
Nagyon szép az írásod, kedves Miklós, igazán méltó megemlékezés erről a szép napról ! Ó, az a néhány tízezer szövőnő, ott az Államokban, amikor utcára vonult, nem is gondolta, hogy milyen szép ünnepünk lesz március nyolcadika ! ..De egy kicsit kijavítanálak ! "gyöngyvirágfelhős Március tavában: " a gyöngyvirág abszolút májusi virág..a március max. hóvirágfelhős lehet ! :) Szóval, ettől eltekintve, tetszik az írásod ! :)