Feltöltve: 2012-03-03 13:00:02
Megtekintve: 1821
Ritkítások Dicsérete (RD)
A hírek szerint - állítólag - a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) ritkította járatait. Vagy fogja. Vagy nem fogja, csak ezzel ijesztget. Vagy ezzel ijesztget, - és fogja is! Ki tudja?
Egyébként logikus: kevesebb járat, - kevesebb kiadás. A bevétel meg majdnem ugyanaz, hiszen az, aki bérletet vesz, úgyis kifizeti az árát, akit pedig megvesz az isten hidege (télen, vagy nyáron a hője), azt megveszi a hideg (vagy a hő). No és a jegyét ő is megveszi (ha megveszi, de utóbbitól függetlenül).
Így élénkül, - mi is? A gazdaság? Az, szerintem, nem, de valami biztosan. Majd megírják a lapok, bemondja a televízió. Később újra bemondja, már másképpen. Változatos ország! Nem csak rendszert vált időnként, hanem esztelenséget is.
Ám tegyük fel a kérdést: mit lehetne még ritkítani?
Sok mindent. Ritkítanak is, de kérdés - eléggé?!
Még tovább is lehetne ritkítani ezt-azt, ha a ritkítás a Szent Cél. Azzal a bizonyos Szent Logikával. Mármint bizonyos ritkításoknál.
Az ország igaz történetével-történelmével való szembenézés még mindig csak annyira ritka, mint a fehér holló. Már ez is eredmény, persze, de szép is az, amikor szűk ténylátókörű (de nagyon önérdek-látókörű!) Milliárdos Mancik ott éneklik-nyávogják a képernyőn azt, amit mindig! Ilyesmit:
Abban a korban nem volt más:
csak az ávéhás testkínzás!
Fekete autó vitt, vitt, vitt:
aki Angyal volt, mindenkit!
Igaz a kínzás, a fekete autó? Tagadhatatlanul! Ám abban a korban nem volt más? Az már nem igaz ugyan, - de minek a múlttal való szembenézés egyáltalán? További ritkítást javasolok, tökéleteset: TELJES SZEM BEHUNYÁST. Igaz, az, sajnos, némileg becsületesebb, mint a hazudozás, - de hát valamit valamiért!
Milyen ritkítási lehetőségek adódnak még? No, nézzük csak! Így szól a közismert dalocska:
Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
ritka kislány, aki takaros..
A mezőgazdasághoz nem értek, a derék agrárius lobbi majd elintézi a búza-, árpa- és rozsritkítást. A takaros kislányokat viszont nem szeretném ritkítással megbántani, de ezt úgyis buzgón teszi, intézgeti az a Társadalmi Rend, amiről száz Hungarian közül kilencvenkilenc azt sem tudja: mi az? Bármennyire érzi is a saját bőrén..
A takarosak ritkítását tehát nem helyeslem, de még vannak a takarosak között takarósak. Utóbbiak ritkák, ők eltakarják bizonyos testrészüket, testrészeiket. Nem mondom, hogy sokan vannak, és, persze, nem őket, hanem takarékosságukat kellene tovább ritkítani! Egyetértek Madách Luciferével:
Ez a kacérság tetszik, ládd, nekem,
Mutassa a dús, hogy mi kincse van.
E ritkítást is elvégzi azonban az a Társadalmi Rend (nem azonos egyik borlovagrenddel sem!), aminek lényegét nem árulom el Nektek, Olvasóim.
Ha nagyon kíváncsiak vagytok rá, akkor forduljatok az Elátkozott Múlt három szakállas bácsikájának írásaihoz (még azelőtt, hogy műveiket, mint erre már jött finom fogalmazásban javaslat, máglyán nyilvánosan elégetnék).
Persze, akadnak olyan hazafiatlan, destruktív, a szellemi vörös terrorizmushoz csatlakozott elemek, akik úgy gondolják: azt a sok hazugságot, mellébeszélést, primitív parasztvakítást, olcsó (de a köznek mérhetetlenül sokba kerülő!) hordószónoklást kellene ritkítani, ami az országnak..
Hát, kérem, az ilyen vélekedés felháborító, hiszen látni kell: ritkítás és ritkítás között nagy a különbség!
Ilyen ritkítás hová vezetne?! A FORDÍTOTT Kemencés Bencéhez!
Ki nem ismeri a bájos gyermekversikét?
Volt egyszer egy kemence,
Belebújt a kis Bence,
Kormos volt a kemence,
Fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája,
Nem ismert a fiára,
Becsukta a kemencét,
Jól elverte kis Bencét.
Már most: HA az a haza-gyerekecske-Bencécske nem a szokásosan feketécske-sötétecske-piszkoska lenne, hanem becsületesen fehérecske-szépségeske, - AKKOR ráismerne mai Honmamája? Elismerné saját szülöttének?
No, tudjátok rá a választ?! Lehet, hogy igen, de nem meritek kimondani, leírni.
Én bátrabb vagyok, ide írom: NEM ISMERNE RÁ SAJÁT HONFIACSKA BÁRÁNYKÁJÁRA, mert még sohasem látta tisztán.
Sőt! Idegen gyereknek nézné, és jól elverné, amiért az ő kemencéjébe bújt bele, ott kemencézett. Esetleg rácsukná a kemenceajtót, és.. - ilyen is volt már, és nem csak a mesékben!
Látjátok?! Ritkítani tudni kell!
Fent tudnak is, tudtak is, mindig.. Példa rá a Hungarian történelem sok sötét epizódja, ami nem is volt csak epizód, - de ez a Hungarian People előtt még ma sem világos.
Ma sem, és nyugodjatok meg, Olvasóim, - holnap, holnapután, meg azután sem lesz az!
(2012)
Egyébként logikus: kevesebb járat, - kevesebb kiadás. A bevétel meg majdnem ugyanaz, hiszen az, aki bérletet vesz, úgyis kifizeti az árát, akit pedig megvesz az isten hidege (télen, vagy nyáron a hője), azt megveszi a hideg (vagy a hő). No és a jegyét ő is megveszi (ha megveszi, de utóbbitól függetlenül).
Így élénkül, - mi is? A gazdaság? Az, szerintem, nem, de valami biztosan. Majd megírják a lapok, bemondja a televízió. Később újra bemondja, már másképpen. Változatos ország! Nem csak rendszert vált időnként, hanem esztelenséget is.
Ám tegyük fel a kérdést: mit lehetne még ritkítani?
Sok mindent. Ritkítanak is, de kérdés - eléggé?!
Még tovább is lehetne ritkítani ezt-azt, ha a ritkítás a Szent Cél. Azzal a bizonyos Szent Logikával. Mármint bizonyos ritkításoknál.
Az ország igaz történetével-történelmével való szembenézés még mindig csak annyira ritka, mint a fehér holló. Már ez is eredmény, persze, de szép is az, amikor szűk ténylátókörű (de nagyon önérdek-látókörű!) Milliárdos Mancik ott éneklik-nyávogják a képernyőn azt, amit mindig! Ilyesmit:
Abban a korban nem volt más:
csak az ávéhás testkínzás!
Fekete autó vitt, vitt, vitt:
aki Angyal volt, mindenkit!
Igaz a kínzás, a fekete autó? Tagadhatatlanul! Ám abban a korban nem volt más? Az már nem igaz ugyan, - de minek a múlttal való szembenézés egyáltalán? További ritkítást javasolok, tökéleteset: TELJES SZEM BEHUNYÁST. Igaz, az, sajnos, némileg becsületesebb, mint a hazudozás, - de hát valamit valamiért!
Milyen ritkítási lehetőségek adódnak még? No, nézzük csak! Így szól a közismert dalocska:
Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
ritka kislány, aki takaros..
A mezőgazdasághoz nem értek, a derék agrárius lobbi majd elintézi a búza-, árpa- és rozsritkítást. A takaros kislányokat viszont nem szeretném ritkítással megbántani, de ezt úgyis buzgón teszi, intézgeti az a Társadalmi Rend, amiről száz Hungarian közül kilencvenkilenc azt sem tudja: mi az? Bármennyire érzi is a saját bőrén..
A takarosak ritkítását tehát nem helyeslem, de még vannak a takarosak között takarósak. Utóbbiak ritkák, ők eltakarják bizonyos testrészüket, testrészeiket. Nem mondom, hogy sokan vannak, és, persze, nem őket, hanem takarékosságukat kellene tovább ritkítani! Egyetértek Madách Luciferével:
Ez a kacérság tetszik, ládd, nekem,
Mutassa a dús, hogy mi kincse van.
E ritkítást is elvégzi azonban az a Társadalmi Rend (nem azonos egyik borlovagrenddel sem!), aminek lényegét nem árulom el Nektek, Olvasóim.
Ha nagyon kíváncsiak vagytok rá, akkor forduljatok az Elátkozott Múlt három szakállas bácsikájának írásaihoz (még azelőtt, hogy műveiket, mint erre már jött finom fogalmazásban javaslat, máglyán nyilvánosan elégetnék).
Persze, akadnak olyan hazafiatlan, destruktív, a szellemi vörös terrorizmushoz csatlakozott elemek, akik úgy gondolják: azt a sok hazugságot, mellébeszélést, primitív parasztvakítást, olcsó (de a köznek mérhetetlenül sokba kerülő!) hordószónoklást kellene ritkítani, ami az országnak..
Hát, kérem, az ilyen vélekedés felháborító, hiszen látni kell: ritkítás és ritkítás között nagy a különbség!
Ilyen ritkítás hová vezetne?! A FORDÍTOTT Kemencés Bencéhez!
Ki nem ismeri a bájos gyermekversikét?
Volt egyszer egy kemence,
Belebújt a kis Bence,
Kormos volt a kemence,
Fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája,
Nem ismert a fiára,
Becsukta a kemencét,
Jól elverte kis Bencét.
Már most: HA az a haza-gyerekecske-Bencécske nem a szokásosan feketécske-sötétecske-piszkoska lenne, hanem becsületesen fehérecske-szépségeske, - AKKOR ráismerne mai Honmamája? Elismerné saját szülöttének?
No, tudjátok rá a választ?! Lehet, hogy igen, de nem meritek kimondani, leírni.
Én bátrabb vagyok, ide írom: NEM ISMERNE RÁ SAJÁT HONFIACSKA BÁRÁNYKÁJÁRA, mert még sohasem látta tisztán.
Sőt! Idegen gyereknek nézné, és jól elverné, amiért az ő kemencéjébe bújt bele, ott kemencézett. Esetleg rácsukná a kemenceajtót, és.. - ilyen is volt már, és nem csak a mesékben!
Látjátok?! Ritkítani tudni kell!
Fent tudnak is, tudtak is, mindig.. Példa rá a Hungarian történelem sok sötét epizódja, ami nem is volt csak epizód, - de ez a Hungarian People előtt még ma sem világos.
Ma sem, és nyugodjatok meg, Olvasóim, - holnap, holnapután, meg azután sem lesz az!
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-03-05 18:08:21
Ez igaz. Vagyis csak félig. Hárommadár-Bigi itt járt ! ..ismered? " Három madár vagyok. Felülről nézem, ahogy magam előtt szállok. " ..no, hármat találhatsz, én is mitől szálltam ki magamból..
2012-03-04 20:04:04
Kedves Bigiblue! Tudom. A szabad sajtó területe ma Magyarországon ott van, ahol a madár se jár. Ez a helyzet, és változás - egyelőre - nem várható ebben a más szempontból változatos országban. Üdvözöl: Miklós
2012-03-04 19:07:42
Elolvastam. Elég világosan írsz. Mások is elolvashatnák ! ..no de kérem, ritka az, aki manapság effélét olvas..kinek nem inge, minek vegye..akinek meg inge, ritkán jár erre.. és különben is.." Változatos ország! Nem csak rendszert vált időnként, hanem esztelenséget is. "