Feltöltve: 2012-02-26 13:29:42
Megtekintve: 1798
Téli tavasz
Vasárnap van, kitekintek az ablakon. A táj tiszta, napfényesen tűnődő. Akár a tavasz kezdetén. Tekintettel arra, hogy még csak február huszonhatodika, a szép időt is rossz néven veszem a téltől. A csúnya időt, persze, még inkább rossz néven venném, hiába téltörvényileg jogszerű, mert szenvedést okoz az embereknek, legalábbis sok-sok embernek.
A télre haragszom, e téli tavaszra? Mi a valódi oka a hangulatomnak?
Hát.. magamra is haragszom, mert nincs kedvem téltavaszolni. Miért nincsen?
Egyrészt a sár miatt, az elolvadt hó nyomán ott a sár. Amíg cuppog csak, hagyján, bár azt sem szeretem. Amikor el akarja nyelni a cipőm, azt azután végképp utálom! Másrészt a napfény kicsalogatna a természetbe, de a hideg, amit elfed a napfényes látszat, nem volna sokáig elviselhető. Képmutató évszak!
Kint sár, de bent is az, a képernyőn: sárdobálás. Sárdobálás buta népek, rossz ízlésű népek, és önérdek-népek szórakoztatására. Ingyenes agymosásra egyúttal, ami a butáknak sokba fog kerülni, de előbb-utóbb az önérdekű hazafiak egy részének sem lesz már jövedelmező. Most még nekik az, más honfitársaik kárára. Minden kárból van haszon, így tartja a mondás, ám egyszer hozzáírtam egy aforizmámban: ..de meg kellene nézni: kinek?
Nem nézik, persze, ehhez másfajta nép kellene, nem ez a mostani. Olyan, mint az én elképzelt népem. Sajnos, az csak a Nincsben van. Még. Egyszer ott lesz a Valóban is, de én azt már nem érem meg.
A sárdobálás sémája az egyik dobáló oldalon nagyon egyszerű: 1. minden múlt és jelen baj okai a Rémisztő Vörösök, 2. a Rémisztő Zöldekről szinte semmit, 3. Téháipszilonos Országhajókormányzó Főurat diszkréten dicsőíteni lehet (utóbbit dicsőítik is).
A tárgyilagosság minden tárgya elsüllyedt ebben a sárban. Ám a másik oldalról is alig tesznek valamit a sárdobálás ellen. Elgondolkoztató ez, de, sajnos, nagyon is érthető. A vászon ugyanaz, valójában a Deáknék is rokonok valahol a csilicsali családfán.
Bizonyos körök istentelen nagy butaságát, amiért Istent nem lehet felelőssé tenni, apróbbnak látszó események is mutatják. G. Á. szülész-nőgyógyászt nem azért ítélte el a bíróság, mert ő az otthon (pontosabban az ő általa vezetett szülőotthonban) való szülést pártfogolta, hanem azért, mert - az igazságügyi orvos szakértők véleményei szerint, amelyek felül bírálata nem a laikusok feladata - orvosi műhibát követett el, méghozzá, amennyiben a sajtó ez irányú híre igaz, a hibájához való makacs ragaszkodással.
G. Á. szabadon bocsájtása mellett nem az otthonszülés jogosságával kellene érvelni (arra nem volt akkor sem tiltó törvény), hanem azzal, hogy nem követett el műhibát. Ha utóbbi igaz volna (de a hírekből nem látszik igaznak). No és az ÁNTSZ engedély minden orvosi vagy fogorvosi rendelőhöz kellett, és - bár ez G. Á. ügyében mellékes szerepet játszik -, még ebben is össze-vissza híreket hallunk. Volt ilyen engedélye, vagy nem? Ám az orvosi műhiba ettől független. G. Á. mellett ilyen értelmetlenül, a logikát tipróan kiállók izgatott, csacska társasága számomra nagyon ellenszenves..
No de hagyjuk ezeket a képernyős cirkuszokat, ezeknek nem lesz se vége, se hossza, sőt, ha az ország gazdasági helyzete tovább romlik, akkor még inkább el fognak szaporodni, más becstelenségekkel egyetemben. Már csak a mélyen tisztelt publikum figyelmének más, kényes ügyekről való elterelése miatt is.
Kint még mindig ugyanaz a napfényes idő, ami reggel. A természet, ha meglátogatnám, adhatna egy kis madárpityegést, néhány együtt érző ágbólintást. Ám nincs kedvem elmenni, - és ugyanakkor nincs kedvem itthon maradni. A becsületesen gondolkodóknak most nincs helye e világban.
Jó lenne pedig menni egy elfogadhatóbb táj, elképzelt, becsületes ország felé.. Eszembe jut Árokparti tűnődés című versem. Ebben írtam, még 1992-ben:
Ó, igen, menni, menni,
ahol még lélek, lélek,
ahol még élő szemmel
szépségre visszanéznek...
Itt bilincs lett a jogból.
itt hazugság vak árnya,
itt gyűlölettel néz rám
gonoszok királysága.
Ülök az árokparton.
Jó volna menni egyre,
de útjaim e táj már
semmivé szétremegte.
Jog lett a jogtalanság.
Ránk dől keresztek árnya.
Sötétlik új középkor:
gonoszok királysága.
Igen, igen, sötét világban sötét ország ez. A Nyomor és a Gyűlölet Országa, az Európai Unió értékelésétől teljesen függetlenül is. Rossz múltját olykor egyenesen dicsőítő, a múlt szégyeneit igazából be nem ismerő, takargató ország.
Csak az nem látja ezt, aki nem akarja, meg az, aki szellemi szintje nem ér el egy bizonyos minimumot, amely alattiért, a népbutítás mellett, már ő is felelős.
(2012)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
A télre haragszom, e téli tavaszra? Mi a valódi oka a hangulatomnak?
Hát.. magamra is haragszom, mert nincs kedvem téltavaszolni. Miért nincsen?
Egyrészt a sár miatt, az elolvadt hó nyomán ott a sár. Amíg cuppog csak, hagyján, bár azt sem szeretem. Amikor el akarja nyelni a cipőm, azt azután végképp utálom! Másrészt a napfény kicsalogatna a természetbe, de a hideg, amit elfed a napfényes látszat, nem volna sokáig elviselhető. Képmutató évszak!
Kint sár, de bent is az, a képernyőn: sárdobálás. Sárdobálás buta népek, rossz ízlésű népek, és önérdek-népek szórakoztatására. Ingyenes agymosásra egyúttal, ami a butáknak sokba fog kerülni, de előbb-utóbb az önérdekű hazafiak egy részének sem lesz már jövedelmező. Most még nekik az, más honfitársaik kárára. Minden kárból van haszon, így tartja a mondás, ám egyszer hozzáírtam egy aforizmámban: ..de meg kellene nézni: kinek?
Nem nézik, persze, ehhez másfajta nép kellene, nem ez a mostani. Olyan, mint az én elképzelt népem. Sajnos, az csak a Nincsben van. Még. Egyszer ott lesz a Valóban is, de én azt már nem érem meg.
A sárdobálás sémája az egyik dobáló oldalon nagyon egyszerű: 1. minden múlt és jelen baj okai a Rémisztő Vörösök, 2. a Rémisztő Zöldekről szinte semmit, 3. Téháipszilonos Országhajókormányzó Főurat diszkréten dicsőíteni lehet (utóbbit dicsőítik is).
A tárgyilagosság minden tárgya elsüllyedt ebben a sárban. Ám a másik oldalról is alig tesznek valamit a sárdobálás ellen. Elgondolkoztató ez, de, sajnos, nagyon is érthető. A vászon ugyanaz, valójában a Deáknék is rokonok valahol a csilicsali családfán.
Bizonyos körök istentelen nagy butaságát, amiért Istent nem lehet felelőssé tenni, apróbbnak látszó események is mutatják. G. Á. szülész-nőgyógyászt nem azért ítélte el a bíróság, mert ő az otthon (pontosabban az ő általa vezetett szülőotthonban) való szülést pártfogolta, hanem azért, mert - az igazságügyi orvos szakértők véleményei szerint, amelyek felül bírálata nem a laikusok feladata - orvosi műhibát követett el, méghozzá, amennyiben a sajtó ez irányú híre igaz, a hibájához való makacs ragaszkodással.
G. Á. szabadon bocsájtása mellett nem az otthonszülés jogosságával kellene érvelni (arra nem volt akkor sem tiltó törvény), hanem azzal, hogy nem követett el műhibát. Ha utóbbi igaz volna (de a hírekből nem látszik igaznak). No és az ÁNTSZ engedély minden orvosi vagy fogorvosi rendelőhöz kellett, és - bár ez G. Á. ügyében mellékes szerepet játszik -, még ebben is össze-vissza híreket hallunk. Volt ilyen engedélye, vagy nem? Ám az orvosi műhiba ettől független. G. Á. mellett ilyen értelmetlenül, a logikát tipróan kiállók izgatott, csacska társasága számomra nagyon ellenszenves..
No de hagyjuk ezeket a képernyős cirkuszokat, ezeknek nem lesz se vége, se hossza, sőt, ha az ország gazdasági helyzete tovább romlik, akkor még inkább el fognak szaporodni, más becstelenségekkel egyetemben. Már csak a mélyen tisztelt publikum figyelmének más, kényes ügyekről való elterelése miatt is.
Kint még mindig ugyanaz a napfényes idő, ami reggel. A természet, ha meglátogatnám, adhatna egy kis madárpityegést, néhány együtt érző ágbólintást. Ám nincs kedvem elmenni, - és ugyanakkor nincs kedvem itthon maradni. A becsületesen gondolkodóknak most nincs helye e világban.
Jó lenne pedig menni egy elfogadhatóbb táj, elképzelt, becsületes ország felé.. Eszembe jut Árokparti tűnődés című versem. Ebben írtam, még 1992-ben:
Ó, igen, menni, menni,
ahol még lélek, lélek,
ahol még élő szemmel
szépségre visszanéznek...
Itt bilincs lett a jogból.
itt hazugság vak árnya,
itt gyűlölettel néz rám
gonoszok királysága.
Ülök az árokparton.
Jó volna menni egyre,
de útjaim e táj már
semmivé szétremegte.
Jog lett a jogtalanság.
Ránk dől keresztek árnya.
Sötétlik új középkor:
gonoszok királysága.
Igen, igen, sötét világban sötét ország ez. A Nyomor és a Gyűlölet Országa, az Európai Unió értékelésétől teljesen függetlenül is. Rossz múltját olykor egyenesen dicsőítő, a múlt szégyeneit igazából be nem ismerő, takargató ország.
Csak az nem látja ezt, aki nem akarja, meg az, aki szellemi szintje nem ér el egy bizonyos minimumot, amely alattiért, a népbutítás mellett, már ő is felelős.
(2012)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!