KÖNYVEK BOLONDJA

Misi, az udvari bolond, nagyot kiáltott, amikor a király főtudósát megpillantotta:
- Tiszteletem, komám, az javasolom: mi bolondok tartsunk össze!

A király meglepetten szólt oda Misinek:
- Bolond?! Éppen most neveztem ki őt udvari főtudóssá! Se szeri, se száma, annyi bölcs mondást tud idézni! Miért nevezed bolondnak?

- Hát azért ő a Könyvek Bolondja, mert ménkű sok mondást betanult, de azt már nem tudja: a bölcsek mikor mondtak okosat, mikor pedig ostobaságot! Magolni tud, de értelmesen ítélni nem.

A király elgondolkodott ezen-azon, majd így szólt:
- Igazad van, Misikém, de az, aki igazat mond, arról kiderülhet: nem is bolond. Így könnyen elveszítheted udvari bolondi tisztséged, ami pedig az én szememben nagyobb, mint a főszertartásmesteré.

Misi elmosolyodott:
- Felséges komám, neked is igazad van, de ha te is mindig igazat fogsz mondani és igazságosan cselekedni, akkor te többet kockáztatsz, mint én, mert te a koronád!

A király nevetett és később gyönyörű bőrbe kötött könyvet ajándékozott Misinek. A könyv ezt a címet viselte: ORSZÁGUNK DICSŐ TÖRTÉNETE.

Misi hálás tekintetet vetett a királyra:
- Köszönöm, koronás komám! Ebből bárki pompásan megtanulhat hazudozni. Át is adom mindjárt az udvari segédbolondnak, ráfér egy kis okítás.

TÚLZÁSBA VITT ALKÍMIA

A király nagyon szeretett volna rájönni, hogy miként lehet aranyat csinálni valamilyen anyagból. E célból tucatnyi alkimista munkálkodott a megépített hatalmas vegyszerkonyhában, aprított, szitált, kotyvasztott, forralt, gőzölt mindenfélét.

Maga a király is több időt szánt az aranycsinálás titkának kutatására, mint egyéb királyi teendőire. Mindez iszonyú sok pénzt emésztett fel, de még egy gombostűfejnyi aranyat sem hozott. Közben az ország állapota ugyancsak romlott, a főurak egymás birtokait fosztogatták, az adókat ugyan egyre növelték, de a nép oly nyomorban volt, hogy kevesebb pénz jutott a kincstárnak, mint valaha is.

Misi, az udvari bolond, egy alkalommal megjegyezte:
- Felséges király komám, nem gondolod, hogy amíg aranyat próbálsz csinálni, addig aranyat érő más dolgaid elhanyagolod?!

A király kedvelte Misit, de ez az erős bírálat nem tetszett neki. Kissé bosszúsan szólt oda Misinek:
- Ha meglesz az arany, rendbe jön az ország!

- Igen, de meglesz még akkor is az ország?! - vágta rá Misi.

A KISZÁMÍTHATATLAN

Misi, az udvari bolond, hatalmas könyvet vitt magával, amelyen óriási cím hirdette: SZÁMTAN. Időnként belenézett és sóhajtozott:
- Ejnye! Nem tudom! Nem megy..

Feltűnt mindez a királynak és megkérdezte:
- Mit akarsz kiszámolni, Misikém?!

- Azt, hogy felséged miként fog dönteni ebben-abban az államügyben, de, király komám, az utóbbi időben döntéseid teljesen kiszámíthatatlanok, annyira szeszélyes lettél!

A király kissé nyeglén vetette oda Misinek:
- Egy király szeszélyes is lehet!

Misi rábólintott:
- Igen! Ám semmiből sem jó a túlzás, - ha valaki nagyon szeszélyes, az már veszélyes!

HŰSÉG

A király egy mezőn át lovagolt kíséretével, és arra lett figyelmes, hogy egy pásztor nagyon szidja és ütlegeli a kutyáját.

A király megállította a lovát és megkérdezte a pásztort, hogy miért teszi ezt.
- Hűtlen állat ez a kutya! - panaszkodott a pásztor. A farkas elrabolt egy bárányt, mert ez a kutya éppen nem volt sehol, azaz, mint utóbb kiderült, egy nyúlfiókát fogott magának a szakadék alján.

Misi ránézett a kutyára és ugyancsak soványnak találta. Megjegyezte:
- Én inkább úgy gondolom, hogy a pásztor volt hűtlen a kutyájához. Nézd, felséges komám: kiállnak szegény állat bordái!

A király szigorúan nézett a pásztorra, az megijedt és bevallotta vétkét. A felséges úr megrótta a pásztort:
- Ritkán fordul elő, hogy egy pásztor éhezteti a kutyáját, segítőtársát. Amikor úgy gondoljuk, majd utánanézünk a dolognak, és ha azt tapasztaljuk, hogy nem bántál rendesen a kutyáddal, akkor elvesszük a nyájad, téged pedig börtönbe zárunk. Megértetted?!

A pásztor remegő hangon mondta rá az igent. Nem csak rámondta, hanem aszerint is cselekedett.

AKI MÁSIK HÖLGYET FEST

Egy festő, művésznevén Nyalambucci mester, szeretett volna valamiféle tekintélyes rangot és jövedelmet a királytól. Egy idő után nagy lehetőséget kapott: megbízták azzal, hogy készítse el a királyné arcképét.

A királyné nem volt csúnya, de azért annyira szépséges sem, mint amennyire Nyalambucci mester hízelgő ecsete ábrázolta.

Már majdnem készen volt a kép, amikor a király az egyik mellékszobában találkozott Misivel, az udvari bolonddal.
- Hol van Nyalambucci festő? A királynő arcképén dolgozik? - kérdezte Misitől a király.

- Az aranyos teremben van, és egy másik hölgyet fest - válaszolta Misi.

- Másik hölgyet?! - csodálkozott a király. Tehát a királyné arcképe már készen van?

- Csak majdnem, de az egy másik hölggyé - mondta Misi, kissé rejtélyesen.

A király az aranyos teremben megnézte a képet. Ott ült a királyné, aki örömmel közölte: Nyalambucci alkotása nagyon jól sikerült. Erre a király is megdicsérte a képet, bár most már jól értette Misi megjegyzését. A festő olvadozott a boldogságtól.

Misi ennyit kotnyeleskedett még hozzá:
- Felséges komám, jól tetted, hogy a másik képhez a másik gondolatot használtad!

Ezt a királyné és a festő szerencsére nem értette, csak a király.

AZ IDŐ

A király és néhány magas rangú udvari ember az idő különös voltáról beszélgetett. Misi, az udvari bolond, aki szeretett mindenbe beleszólni, igaz, sokszor fején találta a szöget, így szólt:
- Én érzékeltetni tudom az időt! Mindössze az kell, hogy király komám adjon nekem kölcsön tíz aranyat. HOLNAP megadom!

A király kíváncsi volt a dologra. Adott Misinek tíz aranyat, hiszen, ha holnap úgyis megadja, nem kockáztat semmit..

Másnap a királynak sok dolga volt, nem is jutott eszébe a kölcsönadott pénz, de harmadnapra mégis igen, rászólt Misire:
- Misi, te tartozol nekem tíz arannyal. Ide vele!
- HOLNAP megadom, ahogyan ígértem - felelte Misi.

Ez még kétszer-háromszor ismétlődött, végül a király már bosszús lett és basszushangon követelte a pénzt, azzal vádolta Misit: nem tartotta be ígéretét.

- Én betartottam! - méltatlankodott Misi. Azt ígértem: HOLNAP megadom. Holnap van most? Nem. MA van. Amikor olyan nap lesz, hogy HOLNAP, akkor felséges király komám visszakapja a pénzét.

- No de a MA mindig elnyeli HOLNAPot! - kiáltott fel a király.

- Ha elnyeli, akkor a pénzt is elnyeli! - vont vállat Misi. Én így, amíg élek, felséges király komám adósa maradok, akinek jól szemléltettem az idő végtelenségét. Ám ha király komám eddigi tanácsaimra gondol, azt hiszem, hogy nem sokallja a tíz aranyat..
A király elnevette magát és többé nem emlegette a kölcsönadott pénzt.