A TÁBORNOKOK ÉS A BÖLCS

A világszerte sokra tartott, nagy tekintélyű bölcs vendégül látott két tábornokot. Az egyik nemrégen a győztesek, a másik a vesztesek oldalán viselte érmekkel csörgő egyenruháját.

A győztes tábornok, néhány pohár bikavadító színű borocska után, így gőgösködött:
- Az én érdemem, hogy kiharcoltuk, megkötöttük a békét!

A vesztes tábornok erre igen mérges lett és így vágott vissza:
- Megkötöttétek, de rosszul! Mi sokkal jobban, igazságosabban kötöttük volna meg, ha mi győzünk!

A bölcs szelíd gúnnyal csitította a vitatkozó főhadfiakat:
- Ha már az igazságnál tartunk: a béke nem szereti, ha megkötik, hanem azt, ha szabadon járhat-kelhet a világban.. Szerintem igazi, békességes békéhez mindenekelőtt közös jóakarat kívánatos..

Erre a két tábornok mindegyike lenéző elnézéssel mérte végig a bölcset. Arra gondoltak, bár nem mondták ki: milyen együgyű, ostobácska ez a sokkönyves ember!

Mindebben tükröződött a világ: utóbbi gondolatért lettek a tábornokok tábornokok, és az előbbiért bölcselő a bölcselő. Az ilyen igazságfényes világtükörbe azonban nem szeret belepillantani a világ!

A KÁPOSZTÁT VISSZAUTASÍTÓ KECSKE

A cirkuszi állatidomár fejébe vette: új számot tanít be, ezúttal kecskével. Egy igen daliás termetű, hosszú szakállas mekegőt, bár némi nehézségek árán, rikító színű ruhába öltöztetett és arra akarta rábírni: utasítsa vissza a feléje nyújtott tálon csáboskodó fél káposztafejet. Ez azonban sehogyan sem sikerült neki.

Misi bohóc, a kis nyeletlen kotnyeleske, meglátta ezt és jót nevetett. Nevetését azonban tanáccsal fűszerezte:
- A kecske nem ló, ez így meg nem jó! Mutasd meg neki a fél fej káposztát, de utána gyorsan vezesd ki a színfalak mögé és ott bőven adj neki - káposztát! Méghozzá nem ebből a közönségesen zöldből, hanem a még ízletesebb kék színűből. Meglátod, előbb-utóbb egyből a színfalak mögé rohan.

Így is lett. Egy ideig még előbb a tálon levőt akarta felfalni a kecske, de, miután azt sohasem adták neki oda, rájött: okosabb a tálon levő káposzta felmutatásakor visszautasító fejmozdulattal rögvest a kulisszák mögé rohannia, kék káposzta lakomára.

A kecskeszám nagyon tetszett a közönségnek. Az állat titokban tartott kulisszák mögötti káposztafalásáról, persze, semmit sem tudtak a nézők, csak azt látták: itt az első kecske, amelyikre nyugodtan rá lehet bízni a káposztát. Buzgón tapsoltak.

Egy éles eszű cirkuszi díszletmunkás mindezt tudta, de nem árulta el, csak annyit mondott a nézőtéren mosolygó, lelkendező kedvesének:
- Hej, Rózsika, de sokszor látok én hasonló mutatványt cirkuszon kívül is!