Feltöltve: 2012-01-21 09:12:42
Megtekintve: 1786
Disszertációk
Egy főpolitikus kisdoktori disszertációjával kapcsolatos kínos plágiumgyanú zenebonás eseményei igencsak foglalkoztatják a közéletet, a bulvárlap-szintű politikai cirkuszéletet, sőt, valamelyest a kisemberek hétköznapjaiban is megjelenik ezek hordaléka. Egy ismert ember - nagyon okosan, de mégsem teljesen találóan - a tévé képernyőjén kijelenti: ez szakmai, és nem politikai kérdés. Elmosolyodom: minden szakmai kérdés egyúttal politikai is, kérdéskörök egymástól való gyakorlati célú elkülönítését és egységét, közvetlen és közvetett összefüggéseit együtt kell látni.
Nem vagyok oknyomozó újságíró. Utóbbihoz sem kedvem, sem felkészültségem, sem szorgalmam, kitartásom. Vagyok viszont - sokszor akaratom ellenére is - a társadalmi rend és a társadalmi viszonyok jellegzetességeinek látója, amihez egyébként nem kell valamiféle fárasztó oknyomozás, mert a múlt és jelen utóbbiakat nem titkolja. Titkolni nem titkolja, de - éppen a társadalmi rend jellegzetességeinek lényegéből következően - egyrészt sokan - önérdekből - úgy tesznek, mintha nem látnák, mások félelemből teszik ezt, megint mások pedig tudatlanságuk miatt valóban nem is látják.
A valóságot, amelyik, sajnos, általában igen szomorú, nem csupán Magyarországon, hanem, bizonyos eltérésekkel bár, de a nagyvilágban mindenütt, szinte bármelyik pontjáról ki lehet bontani. Egy plágiumgyanúból is. Szeretem azonban a pontosabb fogalmazást (ha nem is lehet mindig mindent pontosan megfogalmazni). Ha egy terjedelmes disszertációból esetleg csak 18 oldal önálló munka (sőt, még ha kevesebb is!), DE az valóban nagyon értékes megállapításokat tartalmaz, a többi pedig más szellemi alkotásának eltulajdonítása, az (bizonyos erkölcsi vagy akár büntetőjogi helytelenítés mellett) elvileg akár, a fogalmazvány EGÉSZÉT illetően, értékesebb lehet száz olyan disszertációnál, amelyik szabályszerűen idézi ugyan az irodalmi forrásokat, ám nem mond ki semmi lényegeset. Vonatkozik ez nem csupán a kisdoktori disszertációkra, hanem az egyetemi és főiskolai szakdolgozatokra, valamint a tudományos fokozatot adó disszertációkra (Ph.D., nagydoktori). Sőt!
Végső soron minden szellemi alkotásra.
Utóbbi gondolat már a valóság mélyebb rétegébe vihet el bárkit. Hány olyan diplomamunka, disszertáció és más értékes szellemi alkotás hever döglötten a könyvtárak, dokumentáció-gyűjtemények mélyén, amelyiket a bírálók esetleg nagyon is jogosan dicsértek a bennük levő javaslatokért, ám még csekélyke, erőtlen törekvés sem történt arra, hogy ezeket a javaslatokat alaposabban megvizsgálják, és - indokolt esetben - hasznosítsák? Valóban attól értékes egy disszertáció az ország, a világ számára, ami benne van, - nem pedig attól, ami benne van, DE (!) azon akarattal együtt, ami az értékes javaslatok, észrevételek hasznosítására törekszik, figyelembe véve, természetesen, a lehetőségeket?
Becsületes szándék, az ország érdekében munkálkodó összefogás nélkül nincs más, csak az a lehangoló valóság, ami most van. Összevissza beszéd van, szégyenletes. Összevissza tettek, még szégyenletesebbek. Vigyorgó erőszakosság és ostobaság. Még egy ilyen, valójában aprócska ügyben is, mint a plágiumgyanú. Amíg nem igazolódik egy gyanú, addig nem helyes bizonyosságról beszélni. Ám a Hatalom se küldje oda egyik főemberkéjét a képernyőre, hogy pökhendien hangoztassa: az egész csak KACSA! Egy ügyecske kacsaságát éppen úgy bizonyítani kell, mint a gyanúnál azt, hogy nem csak gyanú. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek - tartja a mondás, de túl sokan képzelik magukat Jupiternek!
(2012)
Nem vagyok oknyomozó újságíró. Utóbbihoz sem kedvem, sem felkészültségem, sem szorgalmam, kitartásom. Vagyok viszont - sokszor akaratom ellenére is - a társadalmi rend és a társadalmi viszonyok jellegzetességeinek látója, amihez egyébként nem kell valamiféle fárasztó oknyomozás, mert a múlt és jelen utóbbiakat nem titkolja. Titkolni nem titkolja, de - éppen a társadalmi rend jellegzetességeinek lényegéből következően - egyrészt sokan - önérdekből - úgy tesznek, mintha nem látnák, mások félelemből teszik ezt, megint mások pedig tudatlanságuk miatt valóban nem is látják.
A valóságot, amelyik, sajnos, általában igen szomorú, nem csupán Magyarországon, hanem, bizonyos eltérésekkel bár, de a nagyvilágban mindenütt, szinte bármelyik pontjáról ki lehet bontani. Egy plágiumgyanúból is. Szeretem azonban a pontosabb fogalmazást (ha nem is lehet mindig mindent pontosan megfogalmazni). Ha egy terjedelmes disszertációból esetleg csak 18 oldal önálló munka (sőt, még ha kevesebb is!), DE az valóban nagyon értékes megállapításokat tartalmaz, a többi pedig más szellemi alkotásának eltulajdonítása, az (bizonyos erkölcsi vagy akár büntetőjogi helytelenítés mellett) elvileg akár, a fogalmazvány EGÉSZÉT illetően, értékesebb lehet száz olyan disszertációnál, amelyik szabályszerűen idézi ugyan az irodalmi forrásokat, ám nem mond ki semmi lényegeset. Vonatkozik ez nem csupán a kisdoktori disszertációkra, hanem az egyetemi és főiskolai szakdolgozatokra, valamint a tudományos fokozatot adó disszertációkra (Ph.D., nagydoktori). Sőt!
Végső soron minden szellemi alkotásra.
Utóbbi gondolat már a valóság mélyebb rétegébe vihet el bárkit. Hány olyan diplomamunka, disszertáció és más értékes szellemi alkotás hever döglötten a könyvtárak, dokumentáció-gyűjtemények mélyén, amelyiket a bírálók esetleg nagyon is jogosan dicsértek a bennük levő javaslatokért, ám még csekélyke, erőtlen törekvés sem történt arra, hogy ezeket a javaslatokat alaposabban megvizsgálják, és - indokolt esetben - hasznosítsák? Valóban attól értékes egy disszertáció az ország, a világ számára, ami benne van, - nem pedig attól, ami benne van, DE (!) azon akarattal együtt, ami az értékes javaslatok, észrevételek hasznosítására törekszik, figyelembe véve, természetesen, a lehetőségeket?
Becsületes szándék, az ország érdekében munkálkodó összefogás nélkül nincs más, csak az a lehangoló valóság, ami most van. Összevissza beszéd van, szégyenletes. Összevissza tettek, még szégyenletesebbek. Vigyorgó erőszakosság és ostobaság. Még egy ilyen, valójában aprócska ügyben is, mint a plágiumgyanú. Amíg nem igazolódik egy gyanú, addig nem helyes bizonyosságról beszélni. Ám a Hatalom se küldje oda egyik főemberkéjét a képernyőre, hogy pökhendien hangoztassa: az egész csak KACSA! Egy ügyecske kacsaságát éppen úgy bizonyítani kell, mint a gyanúnál azt, hogy nem csak gyanú. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek - tartja a mondás, de túl sokan képzelik magukat Jupiternek!
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-01-22 17:56:12
Kedves Bigiblue! Egyrészt a tárgyilagosságra akartam felhívni a figyelmet, másrészt arra: egy-egy ilyen botrányt-sejtető eset mellett (mögött), amit természetesen ki kellene vizsgálni, gondosan, a konkrét ügynél sokkal fontosabb ügyek is vannak, amelyekről kevés vagy semmi szó nem esik.. Az olyan fogalmak, mint a HAZA, valójában nem volnának túl bonyolultak, de az ÉRDEK (és a tudatlanság!) elhomályosítja, meghamisítja ezeket, így nagy tömegeket képesek megtéveszteni azok, akiknek ez az érdekük.. (Ha éppen a HAZA fogalmát hoztam fel példának, akkor megemlítem Haza című versem, az interneten megtalálod, és látod abból: értelmezésem lényegét illetően megegyezik a klasszikus költőkével, így József Attiláéval.) Most e messze vezető kérdéskört nem fejtegetem tovább, több írásom, ha érdekel, az interneten megtalálható. Üdvözöl: Miklós
2012-01-22 16:26:16
..én nem tudok elítélni senkit, nem is akarok, de hazaárulással egyenértékűnek találom ezt a kínos ügyet..mit dolgozhattak rajta a kormány ellenségei / a bukottak, akiket NEM SZAVAZTUNK MEG ! / hogy végre találjanak valamit, amivel bemocskolhatják Hazájukat..mert hát ugye milyen sz@r ország is az, ahol ilyesmi előfordulhat ! ..no, kedves Miklós, ilyenkor kicsit szégyellném magyarságomat, ha nem tudnám, hogy akik az ügyet odadörgölték a nagyvilág orra alá, nos, azok nem magyarok, csak valami rossz véletlen folytán ... az én Hazámban élnek..élvezik az én Szülőföldem által nyújtott jólétet, felveszik az én Munkám által termelt haszonból, mindannyiunk Adójából a cseppet sem megérdemelt óriási jövedelmüket, élik világukat, és becsmérlik Hazámat ! ..mondod : " becsületes szándék " ..ezen meg röhögnöm kell..tőlük vársz becsületességet ?!