Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2012-01-17 06:51:09
Megtekintve: 6266
Miként a föld..
Miként a föld ébred, mikor tavasz lesz, -
mi emberek fel nem ébredhetünk.
A földben más, hatalmas őserő van, -
nem lekötözött, mint az életünk.

Olykor, persze, az ember is becsapja
önmagát, fehér színt visz kék világ,
s kedvesen nyújtja csókra sziromarcát
lélekmélyen kis remény-hóvirág.

Látom a tavaszt, földben, emberekben, -
de csak a földé igazi tavasz.
Az embereké? Vágy csupán, amelyet
a szívtükör pár percig ottmaraszt.

A földé más, mert benne maradandó
törvény ragyogtat hűséget, s a nap
fénykalásza már aratás-ígéret,
s hoz a földnek nyarat, csillagokat.

Ember-tavasz, de szomorú a költő!
A Tavaszhoz már minden út halott,
ha múltra nézünk, - vagy most a jelenre,
s hóvirágra, mit képzelet adott?

Igen. Ám bennünk föld is: apró részek
harca, békéje, - s ki tudja? Lehet
Tavasz, egyaránt földnek, s embereknek:
szabadság, hűség, szépség-szeretet.

Most még ily vágyra legyint csak a költő,
s varázslatáról tudja: mit sem ér
valóságnak, - de csillogtass csak, Játék,
hóvirág-jelt, mely kedvesen fehér!

(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!