Boltba küldték: hozzon mákot.
Erdőbe ment, - hozott makkot .

Mákos tészta helyett, - mondta -
makkos tésztát kér a gyomra.

Múltkor felszállt villamosra
káddal, s ott a macskát mosta.

Nohát, aki ezt csak látta,
mindnek leesett az álla:

macskát mos és nem is titkon -
tiltott ez a villamoson!

Szólt: - Jó! Eztán villamoson
majd csupán a villám mosom!

Máskor hívták vendégségbe.
Töprengett: menjen - vagy mégse?

Végül ott volt hat órára,
s hat órát tett az orrára!

Órasor orrán ketyegett,
s ez jóval nem kecsegtetett!

Egy tüsszentés mind lerázta
a tortára, cukros mázba,

tejszínhabba.. Ki lett zabos?
Egy kövér hölgy, tejszínhabos.

Azért lett e hölgy oly zabos:
ruhája lett tejszínhabos,

s bár a habot szereti ám! -
de csak enni, s nem a ruhán.

Nos hát, ez a különc ember
nem mondom, hogy merni nem mer.

Múltkor nálam nagyon mert. Te!
A húslevest mind kimerte!

Persze, magának, s a hússal.
Ezért ült együtt egy bússal:

velem. Nem szóltam rá mégsem:
ő volt nálam - vendégségben.

..de ha ilyen furcsa vendég,
nem hiszem, hogy hívom mindég!