Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2011-12-22 20:49:26
Megtekintve: 2007
Az ördög jutalma
Fürkészdarazsas Ferenc jó eszű falubeli legény volt, változó szerencsével. Hol disznót nyert kártyapartin a Kicsitmocskos mókuska elnevezésű kocsmában, hol pedig a balszerencse ugrott fel a hátára, például akkor is, amikor a tóban jót fürdött, de közben a parton ellopták a gatyáját. Gatyátlan legényen nevetnek a lányok!

Van azonban amikor még nem tudja valaki: szerencse ez vagy az, - vagy mégsem? Fogott ez a Ferenc egy egeret. A csinos kis jószág ott mászkált a csapda ketrecében, - és a cincogónak milyen szőre volt? Nem szürke. Nem barna. Koromsötét! Ilyet még sohasem látott addig Ferenc, - úgy gondolom, hogy ti sem. Mire jó egy fekete egér?

Eltette a legény az egeret egy rézdobozba, adott neki szalonnabőrkét. Közben versikélt:

Fehér tojás tojt fekete tyúk.
Fekete egér lyukból kibújt.
Hej, de nyeríti fekete ló:
fekete egér, mondd, mire jó?!

Amíg Ferenc így furáskodott-versikélgetett, megjelent egy ördög, éppen olyan fekete, mint a csapdába került egér. Udvarias ördög volt, mert bemutatkozott: ő Fűrészfogú Harapkodó Vinyinkó. Igazat szólhatott, mert nagy fogak sorakoztak a szájában, - no ha azzal megharap valakit, hát az vinyál-rinyál!

Fürkészdarazsas Ferenc több mindenre képes volt egyszerre, mint most is: egyrészt megijedt az ördögtől, másrészt elkezdte forgatni az agyát abban az irányban is, hogy mint lehetne hasznára az ördög. Az ördög is forgatta az észkerekeit, de sokkal lassabban és nyikorgósabban, mint Ferenc, így a legény szólalt meg előbb:
- Jó, hogy jöttél, fekete komám! Most jutalmat kaphatsz, ha felásod a kertemet: kicsit, feketét, cincogót! Nincs olyan még a Pokol Királyának sem!

Megörült az ördög az ígért jutalomnak. Felkapta az ásót, ásott, szélsebesen. Ferenc elégedett volt, még azt is elnézte az ördögnek, hogy kiásott a földből egy nagy fekete ládát. Becipeltette vele a ládát a konyhába. Már majdnem átadta az ördögnek a rézdobozt, a benne levő egérrel, amikor támadt egy ötlete, és így szólt:
- Elnyerted a jutalmat, de ezen a tájon az a szokás: aki jutalmat kap, az egyúttal ajándékot is ad a jutalom adójának. Lássuk, hogy te mit tudsz adni nekem! Mitől duzzad az a büdös bőrtarisznyád?

Kiderült: az ördög tarisznyájában két hatalmas strucctojás van, színezüstből. Az ördög először csak az egyiket akarta odaadni, de Ferenc figyelmeztette:
- Ha egyedül marad egy strucctojás, az csak sír, és sír, és sír a másik után! Volna lelked elválasztani őket egymástól?!

Amíg az ördög a saját lelkén tűnődött, addig Ferenc már el is tette a két nagy ezüst strucctojást, jó helyre. Az ördög is elégedett volt, mert igen tetszett neki a fekete egér. Ferenc figyelmeztette:
- A pokolban adj neki szalonnahéjat, sajtot, kiflit, zsemlyét! Vigyázz, hogy el ne vegyék tőled!

Vigyázott is Fűrészfogú Harapkodó Vinyinkó, nem is vették el tőle az egeret, hanem ő vett el az egeret tőle elvenni akaróktól ezt-azt: fél fület, negyednyi orrot, gubancos szőrrel díszített bőrdarabkákat..

No ha mindketten elégedettek voltak is, Ferenc jobban, mert az ördög által kiásott láda tartalma sem két fillér értékű volt: ezüst láncok, díszes pisztolyok, tőrök, régi pénzek, múzeumban megbecsülni valók..

Nem hitte Ferenc, hogy még egyszer viszontlátja az ördögöt. Joga volt ebben hinni, nem tiltotta a bíró a faluban, hogy bárki bármiben higgyen, vagy ne higgyen, ahogy kedve tartja, - csak a falu eltartsa őt és családját, méltóképpen! Az ördögöt hamarosan mégis visszahozta az ördög Ferenc portájára. A legény kissé kelletlenül fogadta, mert nem tudta, hogy miért jött, de félig-meddig már úgy üdvözölte, mint régi ismerősét:
- Jó, hogy jöttél, fekete komám! Most is jutalmat kaphatsz, ha felszántod a földemet a határban: szép bajszút, feketét, nyávogót! Nincs olyan még a Pokol Királyának sem!

Kapta az ördög az ekét, felszántotta Ferenc földjét, szélsebesen. Utána a jutalom átadása volt soron, no, persze, előbb az ördög tarisznyájába való bepillantás. Utóbbiban két lúdtojás szerénykedett, - de színaranyból!

Az ördög már tudta a regulát és, hogy ne sírjon az egyik tömör aranytojás a másik után, mindkettőt odaadta Ferencnek. A legény pedig lehozott neki egy fekete macskakölyköt a padlásról, és figyelmeztette:
- Adj neki tejet, tejfölt, később kolbászt, hurkát, sült májat, meg efféléket! Ám jól vigyázz, mert elcsenheti a rézdobozodban levő fekete egeret! No meg arra is vigyázz: ne lopják el tőled a többiek!

Megörült az ördög a cicának, csudamód. Nem is engedte, hogy elvegyék tőle, inkább ő adott az ellopni készülőknek ezt-azt helyette: bevert fejet, betört orrot, megtépázott fület, meg efféléket..

Ferenc gyönyörű házat építtetett, újabb földeket, lovakat, teheneket, juhokat vásárolt. Hamarosan ismét beállított hozzá az ördög, a legény most már nemhogy nem félt tőle, de egyenesen megörült neki:
- Jó, hogy jöttél, fekete komám! Most is jutalmat kaphatsz, ha learatod a búzámat a határban: szép fogút, feketét, ugatósat! Nincs olyan még a Pokol Királyának sem!

Felkapta az ördög a kaszát, learatta Ferenc búzáját, felrakta a szekerekre, a legény meg rászólt az embereire: - Irány a malom! Még versikélt is hozzá:

A búzának az a tiszte:
váltsa magát finom lisztre.
Egy-egy büszke karéj kenyér
olykor kapjon vajat, ha kér,
ha meg lekvárt jobban szeret, -
abból kapjon öltözetet!

Az ördög piszokban sokszor fetrengett tarisznyájából most is két egyforma tárgy nézett Ferenc szemébe, kisebbek, mint az eddigiek, mivel csak tyúktojásnyiak, de igen csillogók-villogók, mert gyémántok. Az ördög tudta mi a szokás, mert mindkettőt rögtön Ferencnek ajándékozta. Azt hiszitek, hogy két tyúktojásnyi gyémánt értéke kicsike?! No akkor belőletek sem lesz gyémántkereskedő soha!

Az ördög megkapta a szép fekete pulikutyust, de a legény figyelmeztette:
- Adj neki sok húsos csontot! Ám jól vigyázz jutalmaidra, mert a kutyus elzavarhatja a cicát, a cica meg elcsenheti a rézdobozodban levő fekete egeret!
Lehet olyan kalamajka, hogy bámul majd Kala majma!

A pokolban azután lett is kalamajka, majombámulás nélkül is. A pulikutyus megijesztette, elzavarta a cicát, a cica menekülés közben lelökte a rézdoboz tetejét, a rémült fekete egér pedig felfutott a Pokol Királynőjének koronájára, a macska meg utána...

A fekete egér azonban az ördögnek, Fűrészfogú Harapkodó Vinyinkónak is szerencsét hozott. A Pokol Királyának ugyanis senki sem parancsolt, kivéve egyetlen pokolbeli lényt: a feleségét. Utóbbinak viszont nagyon megtetszett a három fekete bundájú állat. Kiadta az utasítást felséges férjének: nevezze ki Fűrészfogú Harapkodó Vinyinkót a Királyi Ételek Főkóstolójának. A Pokol Királya, persze, azonnal engedelmeskedett.

A Főkóstoló munkáját tizenkét alkóstoló segítette, akikkel Vinyinkó nagyon emberiesen, akarom mondani ördögiesen bánt, gyakran felhangzott:
- Csak egy zsákocska aranyat hoztál ajándékba, te kocsonyatekintetű hegyidisznó?! Hát nem tudod az illemet?! Egy zsákocska arany a másik után sír, és ha így hozol nekem ajándékot, akkor mindjárt utánad is sír a sír! Ha pedig az nem, hát vár a kínzókamra! Vésd eszedbe: a kínzókamra nem hízókamra!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!