Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2011-12-18 20:44:48
Megtekintve: 1952
A facsiga
A veteményeskert kis földútján ottfelejtett játékszer: nagy facsiga állt. Három élő csiga abbahagyta a salátalevelek rágcsálását. Így szólt az első:
- Látjátok azt az óriási, idegen csigát?! Messzi tájról jöhetett, és igen gőgös. Amikor barátságosan integettem neki a csápjaimmal, visszaintegetésre sem méltatott!

- No és milyen fura, bolondos csíkok vannak a házán! - tette hozzá a második. Legutóbb egy festő vásznán láttam ilyen csíkokat, amikor a kertről festegetett képet. Hát annak a festékpazarlónak is elment az esze!

- Ez a csiga igen lusta, annyi bizonyos! Csak áll, áll, naphosszat, és nem csúszik odébb. No meg finnyáskodó! Ezeket a gyönyörű salátaleveleket sem kóstolja meg.. - nyilatkozott róla megvetően a harmadik.

- Most már mindent tudunk erről az idegen, beképzelt csigáról! Kiismertük! Gyerünk, rágcsáljuk tovább ezeket a gyönyörű salátaleveleket! - javasolta az első csiga.

Így tettek.

Két szúnyog hallotta a csigák beszélgetését: Szívosanzümmögő Márton, meg felesége, Szívósanzümmögőné Vérvágyó Mancika. A férj így hízelgett a feleségének:
- Ezek a csigák mindent tudnak a Nagy Idegen Csigáról, de Te is mindent tudsz, drágám, az emberekről!

- Hát ami igaz, igaz, mit szerénykedjem! - válaszolta a felesége. Még azt is tudom róluk, hogy milyen fösvények, sajnálják tőlem azt a kis véráldozatot, pedig de szépen énekelem nekik a dalocskát, amit én költöttem! Tudod, abban
a tóparti, vörös alkonyat utáni kóbor komárkomédiában is szerepelt:

Csak egy kis vé-vé-vért kérek én!
É-é-érjen be minden petém!
Ha beérett, mind vízbe teszem:
belőlük lá-lá-lá-lárva legyen!
Minden lárvából, lásd meg, világ,
mint lesz a vízben bűbájos báb!
Bá-bá-bábból meg az lesz ki szúr,
s dalocskát zümmög szép szúnyogul!

A férjnek igen tetszett a dalocska, de az volt a baj: egy verébfiókának is a daloló szúnyogfeleség. Utóbbit annyira elragadta zümmögő kedve és hiúsága, hogy nem figyelt fel a lombok ismételt zörrenésére sem. A kis veréb csőrbe vette, begyébe tette, - ejnye-bejnye, szedtevette!

A verebecske később így dicsekedett a mamájának:
- Csőrös mamókám! Begyembe tettem egy olyan szúnyogot, aki mindent tudott az emberekről!

- Ügyes verébfi vagy! - dicsérte a mamája. Az a szúnyog, meglehet, mindent tudott az emberekről, de rólunk, verebekről, valószínűleg nem eleget. Nagy szó az a MINDEN! Mindent nem tudhatunk még mi, bölcs verebek sem, de te igyekezz, szép tollas fiacskám, hogy minél többet ismerj meg a mindenből, mindazt, ami megóvhat hasonló sorstól! Nem csak a szúnyog kerülhet veréb begyébe, hanem a veréb is megjárhatja hamiskodó cicával, uhuzó madárral, de meg sok más rája veszélyes állattal is!

(2011)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!