Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2011-12-18 20:21:32
Megtekintve: 1702
Tájak (Pető Csabának)
A képeid nézem. Álomvalóra
csenget a múlt, az ezüstarcú óra.
Cirógat fénye bárányfellegeknek.
Erdősötétből félelmek kilesnek.
Malomszerű ház. Lépcső. Vár egy lányra, -
ottfelejtett korsóját még vigyázza.
Lehet: jön a lány. Lehet: régen messze.
Ha jön, ha nem, csillag feljön: keresse.
Ó, Utazó! Sárgára piros cseppen.
Ősz jár keringőt lángarany keretben.
Te úgy látod, mint olykor én is látom:
a hegy egyszerre törpém, s óriásom.
Kint a táj, - s bennünk is. De fura móka
ez a szomorú-kacagó bújócska,
ez a játéka verssornak, ecsetnek!
Örömre les, - mely talán sohse lesz meg,
fecskés tavaszra, mely átnéz a nyárra,
s tükrén kék villan illanó világra,
s hull a szirom, szívfájdítón, fehéren..
Álmod miénk, Való, - vagy az sem, mégsem?

Ó, fesd a tájad, - és mutasd a Tájat,
álomvalót, mely lélekmélybe láttat!
Tél közelít, lemondó hózenével,
s szikrákat szór majd ránk egy hideg éjjel.
Én érzem már. Nem tudom: Te is érzed?
A tájaidra vissza-visszanézek.
Szín melegít. Ráérőn patak ballag,
s csillogása szívhez siető dalt ad..
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!