A hóember dörmögött még, s egy kékes
könnycsepp gurult az alkony köpenyéhez,
mely bíborával cézáros hatalmat
kihirdetett: az önkény meg nem halhat.

A hóember dörmögött még, de félénk
madár szárnya már vitte, vitte békénk,
s a fák kővé lettek, elébünk álltak,
s kőcsontokként zörögtek sebző ágak.

A hóember dörmögött még, de tudta,
hogy rosszat hoz fagyok kegyetlen útja,
s mit ér tavasz-hit, szív-dobbantó ének?
Fordul a kör, cézárok visszatérnek.

A hóember mit sem szólt már, s egy kékes
könnycsepp gurult az alkony köpenyéhez,
s cézár parancsolt sötét birodalmat,
börtön-időt, mely fenyegetőn hallgat.

(2010)