Bőrön át még könyörgőn kéregetnek
koldusbot-csontok, de a pillanat
múltba fordul szem elhaló fehérén.
Lélek nélkül újabb test ottmarad.

Megszokott kép. Életet fal az éhség.
Sokat-sokat. Rázuhan gyúlt világ
sárgára, feketére, bús szegényre.
Feljajdulnak Ázsiák, Afrikák.

Másfajta éhség dúl ahol a bőség
mohósága, s rútul sárga a nap.
Arany lángol és Föld-hosszú kezével
dúsgazdagoknak ördög fosztogat.

Kétfajta éhség. Sokféle hazugság
butít a mában, nehogy észrevedd:
álszent szavak, s álszent tettek takarják
a fosztogató ördögkezeket.