Ez árucikk, az árucikk.
Szájból bárgyún kilóg a csikk.

Kopott kabátba bú a bú.
A lelkek mélyén háború.

Szemekben elrejtett a könny,
de harsog a plakátözön:

vedd meg, vidd el, ó, el ne késs,
ez kitűnő, az meg mesés,

ezzel cár vagy, azzal király,
amazzal meg nem fáj a fáj!

A szél siet, az ég siet,
csövekből közöny sistereg,

s közöny - az ül a szíveken.
E színes világ - színtelen.

Ez árucikk, az árucikk.
Szájból bárgyún kilóg a csikk.

Csillagok lehullt tetemén
kutat a kigyúlt lámpafény.

Siet a szél, siet az ég,
siet az új rabszolganép.

Éjbe süllyedő nagy falak
mögött majd álmok alszanak.

Álmok: szívből kibú a bú,
lélekmélyből a háború,

de most csak a pokol nevet,
s még az emlék is mérgezett,

s a szeglet, ahol írom én
e verset, csak a nincs-remény

tanyája, komor, hallgató.
Kurjant egy pálinkás lakó,

bánattól víg, mert beszeszelt,
s igazsága is elszelelt.

Konok képernyők hirdetik:
ez árucikk, az árucikk,

Prókátor Pál, Furfang Benő
megvehető, bérelhető

és lehetsz Csilicsali cár
vagy elegáns Tolvajkirály.

Galambraj száll a holdra át.
Halkul a papagájvilág.

Éjbe süllyednek nagy falak.
Az új rabszolgák alszanak,

de álmukba bebú a bú:
véres, lélekmély háború.

/1991/