A kiáltás ül, csüggedt csend-alakban.
Lakhatónak hirdetett - lakhatatlan.
Könnycseppben az, ami hazának mondott.
Száját járatja szónokló akarnok.

Nincs egyenes, szemet bánt görbe, ferde.
Szomorú véges néz a végtelenre.
Törpék ugrálnak. Füllentenek. Újat?
Múlt-hazugságot, amit betanultak.

Pazarló koldus-földdé lettél, ország!
Koldulsz, s pazarolsz. Micsoda bolondság!
Néped? Hát nép ez?! Elnéz bűnt és vétket,
míg közérdeket legyűr az önérdek.

A kiáltás ül, csüggedt csend-alakban.
Mitől szabadság ez? Felfoghatatlan!
E jelenre ne vedd e szót a szádra!
Aranyisten vigyorog a világra.

Mammon-parancs tettben, butító hitben...
Nem érzi senki: szégyen ilyen isten?!
Nem érzi senki: csaló volt az álom,
amellyel Mammon úr lett a világon?

(2010)