Különös lény. Nem tudom, hogy örökké
élni fog-e, - vagy mégsem? A talány
sokkal kisebb az iránt, hogy miként jött
elő a Föld kihűlő asztalán.

Először ott volt állat-érzetekben,
s a gyilkosok nem voltak gyilkosok
(vagy csak ritkán): úgy öltek, mint az állat,
mely éhségből öl másik állatot.

Mi mozgatott rejtélyes út-hatalmat?
Nem tudjuk még, csupán a felszínét.
Mi vitt tovább, s mérgezett ember-sejtet,
haló-újuló sejtek özönét?

Anyag-mozgás? Ám miért erre mozdult?
Rossz-jó irányban? Beszélni tanult...
de belőle kik és miért beszélnek?
Mint másítja át szégyenét a Múlt,

az a hazug! Miért avatnak szentet
volt-bűnösökből a szennyes kezek?
Jó, jó, tudom s értem mi az önérdek, -
s az Anyag nem ad közös érdeket?

S miért nem ad? Út-hatalom, rút Felszín!
Törvényed érthetetlen és konok!
Még nékem is fáj, habár kiszakadtam
köréből, s megvetően hallgatok.

Mindig így volt, Nagy Élőlény, de mégis!
Ha lélekről szólsz, titkod nő nekem.
S nevettet is. Ó, Titkok Örök Őre!
Itt lelket hirdet a Lélektelen...

(2009)