Királyi cirkusz, bűbáj-esküvő
a brit tojásból büszkén lép elő,
s London-dobozból ugrik új doboz.
A pálca int: - Figyelj, varázsolok!
Kate s William, csinos a lány, s legény,
s szívtükrük ott a bámész nép szemén.
Nem tehetnek róla: ilyen e nép.
A látványért eladja mindenét.
Előkelően fénylik fent a nap.
Hölgy fél fején szitakötős kalap
kékül, másik hölgy haján bíbor ül, -
s pimpós pompa nem marad egyedül.
Tévés bohóc nézőhadat vezet,
fecseg, röhög, - fizetett élvezet.
S oly népszerű koronás Böske Mam?!
Sárgarigós ruhája, mint arany
ragyog, s kincses ládája sem szegény
(s mennyi vér, könny nyoma a fedelén?).

Ó, Istenke, áldd meg hát Angliát,
s amit szerzett évszázadokon át
az a gőgös-hajós történelem, -
egyetlen tette sem volt becstelen!
(Mért tűnődnénk teáscsészénk felett
oly kérdésről: mi is a becsület?
Ó, nem! Ahol gondolat megterem, -
ott rebellis szót súghat a Jelen!)

Ó, boldog polgár, turistás tömeg, -
itt az időd! Érzelmes könnyeket
önts örömödben, - és még szebb lehet:
térdre omlón köszönts Fenségeket!
Ó, ne törődj azzal, hogy mit dalol
a Józan Ész, magában, valahol!
Ó, azzal ne! Biztathat, látva ládd:
nincs már csak térdre hullott walesi bárd!
Inkább siess, vásárolj poharat,
tálat, rajtuk mosolygósan marad
Kate, s William, - és még akkor se hidd:
giccs-álmod rossz valóhoz volt a híd,
ha szívednek csak bajt és bút terem
új tenger, új hajós történelem!

Messzi földről (ahol most rossz ügyek)
mutat tréfás-komoly szamárfület
e vers. Koronás-cirkuszos világ
míg eljátszik új s új komédiát,
s odaterelt birkaszem-nyáj mered
a londoni parádés jelenet
közepére, mondjátok, ki lát itt,
bégetők, - jövő tragédiákig?!

(2011)