Költősereg áltatta égi tájjal
önmagát, s népét: hamis dal-hazával.
Hitte? Nem hitte? Ezerféle útnak
végén sokszor egyszerű sír. Hazudtak,
vagy megtévedtek. A haza keret csak, -
de hidd másnak, ha netán önmagadnak,
úgy esik jól! Amit valóság tölt meg,
olyan keret csak. Ritkán szemgyönyörnek, -
de látón nézz, s a szemed visszaretten:
árulás, hitványság, míg egyre többen
új hordókról hazáról szónokolnak
híveiknek, ötvenhatos bolondnak,
ki mára már belegárgyult egészen
az "úgy volt"-ba, - pedig nem úgy volt, mégsem!,
s menj tovább, vissza, s egykettőre látod
a világháborús-borús világot,
s nagy keretben sikoltó szívre lépnek,
veszett állatként a keretlegények!
Persze, nem egy közülük hitte: szentség,
haza-érdek a tett embertelenség...
...de te, amikor azt a "hazát" véded,
már többet tudsz, - s nincs benned szégyenérzet?!

No és tényleg hiszed: csak az a fránya
francúzos francúz volt, aki csinálta,
azzal az álszent ánglius pipással,
Trianont?! Sohse téveszd össze mással,
az igazat! Ó, azt magyar is tette,
az a sok érdek-labancos ebecske!
S ál-kuruckodó díszmagyar-leventék
önérdekesen gombolták a mentét...

A múltra úgy nézz: a jelent is nézzed,
s nagy keretében a tájat megérted,
a mostanit! Múltból áthozott rosszat,
ostobaságát olcsójánosoknak,
s kis nyálas fickókat, képük naponta
a képernyőt pocsékul rúttá rontja,
s ki ledolgozott annyi-annyi évet,
arról öntelt-tiszteletlen beszélnek...
Vagy neked ez kell?! Ez a papagáj-kórság?
Valóság-show-s, megvetendő valóság?
Áljogállam-hazája tolvajoknak,
akik hülyének néznek, kirabolnak?
Egyik sunyít, - s mivel bátrabb a másik?
Szemforgatón egyre mellépofázik.
Nagy cirkuszban sok bűvész-mókamester,
s mind-mind tolakszik, elefántnyi zsebbel:
- Ne eltűnt pénzre gondolj, plebs, te drága, -
inkább csak csöcsös Puncimancikára!
Egy-egy ügyet olykor feldob a Látszat,
de jön rá kacifántos magyarázat:
ha beadnák hat lónak, hét ökörnek,
nem kétséges, tőle mind megdögölnek!

Haza? Mint hiszi sok tökfejes zöldség,
hogy a haza csak parancs, kötelesség!
Sok nagynevű ilyet mond, de ne dűlj be:
hány hírdobos volt már csaló vagy hülye!
S hány volt olyan, kinél szerét vehették:
hülyét játsszon, mivel megvesztegették!
Kötelesség, jog, erkölcs, - sok-sok minden
együtt adhat Hazát, mely Szív - szívedben!
Hazát, mely nem csupán parancsnokolgat,
ritkán adott, s csak percekig a holnap...
Nem hiszed?! Vedd elő a történelmed,
s ne hazugságnak adjál közkegyelmet!
A tömeg gyakran oly kapkodós fajta,
s szólamok színes rongya eltakarja
szeme előtt mi igaz, és a gaznak
tapsolni kezd, hazug szót hisz igaznak,
ha elbutítják, igen, vedd csak észre,
miként ijeszthet lelki szegénysége!

Nekem nem kell cukros ígéret-máza
(mindegy akárhány millió imádja!)
hamis hazának. Igazi hazám ott van,
jelenen túli távol-holnapokban.
El nem érem, de nagy tükörben látom:
utat mutat feléje Csillagálom,
Csillagálom, egy szívpiros varázslat,
amit kegyetlen jóság olykor áthat, -
áthat, ha kell, s kardok fényéle rebben,
villan álomban ébredő szemekben...

...az a Haza, lehet, csak akkor lesz meg,
ha majd hullámzó csillag végtelennek
partján Te állsz, büszkén, ébredő Álom,
s Ég Földet áld lélek-dal koronádon.

(2009)