ELMONDANÁM..
Most elmondom,
milyen volt Anyám !
A múltból, mint emlékkép lép elő
a törékeny, büszke nő !
Kiben nagyobb a szív, az akarat,
mint a testi erő !
Hatszor járta át a fájdalom,
míg hat gyermekét világra hozta ő..
Most elmesélem,
milyen volt Anyám !
Kit úgy szeretett Apám,
mint nőt még senki, soha tán !
..s húzatta neki, szép május éjszakán :
" Van egy szőke asszony,
fehér mint a rózsa.. "
Igen, ma mesélek nektek róla !
Ma varázsolok,
hogy lássátok Anyám !
Ki hátán cipelt engem,
a kétéves kis " kacsát " ..
Hajnali vonatok zakatolnak bennem,
zúzmarás reggelek,
hólepte bokrok,
csak vitt, vitt, át a síneken..
Most elmondanám,
mi mindent tett Anyám..
Kórházról kórházra cipelt,
árkon-bokron, vonatsíneken,
hogy a kis sántából
büszke sas legyen !
Most elmondanám,
most elmondanám..
Most megfestem,
milyen volt Anyám !
A legszebb kékeket ellopom az égről,
hogy lássátok szép szemét,
ahogy nézett ránk féltőn..
Nap aranyából festem aranyhaját,
puha bársonyokból
ölelő két karját !
Lerajzolom nektek,
milyen is volt Ő !
Papírt papír után veszek elő..
Isten fogja kezem, angyalok kara zeng bennem,
s közöttük egy hangra megreszket kezem..
Anyám dalát hallom, ceruzát, ecsetet elejtem..
Hófehér papírlap néz vissza rám :
most megmutatom nektek
az én hótiszta, galamblelkű
Édesanyám !
**