Egy jó barátnak üzenem,
ki messze van,
de mégis:
itt, velem,
ki maga-fabrikálta
repül?gépén ülve,
elkapja kezemet,
ha zuhanok,
mint a
tollatlan sasok..

Jó barát!
A Vén Sasmadár
már kitépte tollait,
kiszedte elkopott
karmait,
s várja,
hogy újak n?jenek!
Cs?re még a régi..
Nem jó az semmire..
hacsak nem arra,
hogy vele
verje a dobokat,
s menjen az üzenet:

Ha elloptátok is alólam
a Legmagasabb Hegyet,
a Legkeményebb Sziklát,
melyt?l cs?röm
majd új életet nyerhet:
én figyelek!
Sas-szemem meglátja majd,
ha kibukkannak a ködb?l
az elorozott Ormok,
az új Sziklaszirtek,
s akkor odaszállok!
A sziklákhoz dörgölve
majd elhagyom a régit:

Ha cs?röm is új lesz,
k?kemény,
kitárom megújult
szárnyamat,
ifjú sasként
újra fellegekbe szállok!
Új karmaimmal megragadom,
Isten Trónusa
elé viszem e szegény,
meggyötört Országom!
Új cs?römmel majd
SOS-jeleket vések
az Égre,
SOS-jeleket
kopogok istennek!

Új szívemmel,
új lelkemmel,
teljesen megújult
csoda-valómmal
majd kérem Istent:
Segítsen!
Ne hagyja elveszni
Népemet!
Engedje,
hogy menjen tovább
a kijelölt úton..
Az Isteni Fény
ragyogja be újra,
emelje magasba
Szép
Magyarországom!