Szent tűzből született
sziklás hegyormom
vagy nekem Hazám,
fénylő Csillagom !

Véremből vér,
testemből test
vagy nekem népem,
Te drága, Te szent !

...Van, ki választ,
s kit választanak.
Kiválasztottál engemet,
hogy higgyek, reméljek,
hogy szeressek!
...hogy szeresselek...

A Remény nem hal meg soha!
Kik remélni tudnak,
csak ők, csak ők a boldogok!
Bennem élsz,
s én örökké
benned lobogok!

Ha utamon
a Sors szigora
elér,
ha az élet
bánat-hegyeket
rak elém,
mint fény-koszorú
ölel át
mindig
a Remény!
Ne add fel soha!
Élni fogsz!
Míg van Remény!

Hazám!
Hazám!
Ha meghalok,
majd szólnak
értem
kis dalok?
Ha zeng harang,
giling-galang,
ha lelkem
hosszú
vándorútra kél,
útravalóul,
Isten,
csak egyet adj
nekem:
legyen kísérőm
a Remény!
**