Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bigiblue
Alkotások száma: 267
Regisztrált: 2011-06-02
Belépett: 2022-01-23
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Mese (2)
-Gyermekrovat (Versek) (1)
-Versek (246)
Képgaléria
-Fotók (4)
-Családi képek (2)
Feltöltve: 2012-09-04 19:38:21
Megtekintve: 1633
Egy Világ hódol előtted, Anyám!
A három királyfi,
ím, megérkezett!
Kéz a kézben,
a kicsit közrefogva ketten,
kicsivel nagyobbak...
Hódolni jöttek,
s mint az igaziak,
a Nagyok,
Kincsesládát hoznak :
Tavasz-illatot!

Újjászületés!
Tavasz a neved!
La Fiesta de la Primavera!
Ünnepeljetek!

...Amikor még nem szálltam...
akkor még
két lábbal a Földön álltam,
s tettem a dolgom,
mint más emberek...
Csak serénykedtem,
csak követtem Anyám példáját,
hogy Nektek majd
jobb ... szebb legyen...

...Akkor majdnem összedőlt a Világ!
Menny és Pokol harcolt ellenem!

Könnyezve, térden állva,
imádkozva, átkozódva,
mindenkit hívtam, ki túlvilági,
hogy segítsen!
S akkor... mellettem állt,
erőt adott,
kinek szólnom sem kellett:
Anyám!

A Láz, (gyilkos, nagy úr ?
vagy Úr, az újjá-születtető?)
égetve sejteket,
egészségeseket, betegeket,
engem is elégetett...
Pedig a Láz, negyven fok felett,
Fiam! csak a tiéd volt!
De közös a fájdalom, a gyötrő:
testi kínok neked,
nekem a lélekölő...

Hatalmas Isten!
Hát nincs Irgalom!?

...s ím jött az Angyal...
Isten megkegyelmezett!

Ma már, ha a három kis
királyfit nézem,
kinyitva látom a Kincsesládát:
benne aranyat, tömjént és mirhát...
Ti vagytok nekem kincseim!
Kis Háromkirályok!
Mikor hódolva jöttök
látogatni Mamit,
akkor... akkor...

egy Világ hódol előtted, Anyám!

..Mert rólad szól a Dal,
rólad szólnak a mesék...
Felidézve a réteket,
a szaladásokat,
patakparton
a cseresznyefákat...
S míg esszük a palacsintát,
mit kedvükre sütök,
mondják:
Mama, de finom!

...Én súgom, szelíden:
Csak mami...
Mondjátok: Mamika...
Az igazi,
a MAMA,
már csillag- mákból süti
angyalkáknak
a mákos kalácsokat...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2020-04-26 21:14:47
A Fény sosem szomorú

Emlékezzünk.
Búsan idézve, itt a múlt,
mi már az Idő
vén ködébe hullt...
Mécsesek fénye ég.
Megszépül az emlék.
A Fény sosem
szomorú!
Összeköt élő, s holt
lelkeket,
lobogva táncol
a lelkünk felett...

Havas táj,
hideg ég,
hópihék, hópihék...
Néma Tó,
jégvirág,
megfagyott a Világ...
Nagy hazug,
legnagyobb,
a legnagyobb vagyok!
Nem voltam Veled,
mikor
lelked elhagyott!
Hazugság volt a Szó,
hazug az Ígéret,
mikor elmész,
majd
fogom kezedet...
Nem kell Fény,
nem kell Nyár,
Tél foglya vagyok,
ujjamon hófehér
hópihe ragyog...
Gyémánt jég,
porzó hó,
Tél fagya szívemben,
Hókirálynő lakik
megfagyott
lelkemben...

Anyámnak

" Talán ott felejtette a nyár,
üldögélt egy sápadt napon
az udvaron, anyám... "
2012-09-05 07:42:08
Nagyon szép vers.