Feltöltve: 2012-01-20 23:25:00
Megtekintve: 1779
Harmat, Fény, Remény
A Honban
ma négy " nemzet" él:
Egy,
ki mindig csak zenél.
Másik
henyél, de él,
mint vízben a hal.
Harmadik
egyszerűen:
HAL.
De ÉL
a Negyedik!
Mint tavaszi harmatban
fűszálon a Fény:
él még
a REMÉNY!
..Tegnap még
nappalim ablakából
néztem,
hogyan kel fel a Nap.
Ma, közel az Éghez,
Istentől mégis
egyre távolabb,
a 42-ik emeletről
bámulom a Csillagokat..
Láz gyötör,
fájdalom emészt:
Hazám!
Te merre vagy?
A fák itt óriások,
nem emberléptékű
az út.
Holdbéli, sivár
a táj,
körbevesz
Bánat-Óceán.
Fény vakít,
elsodor ember-áradat,
a zene üvölt,
ha szólok,
nem hallom
hangomat..
Fülem,
mely nem ily
melódiákhoz szokott,
most becsukom..
Emlékek redőnyét
eresztem szívemre,
a függönyt is behúzom,
lelkem sötétjében
a napokat számolom:
Mikor kel fel a Nap?
Eljön-e az a nap,
amikor hazafelé
indul vonatom?
Istenem,
ó megvan-e,
és hol van
az a szép Haza?
Hogy élnek ott az
emberek?
Szól-e a Rónaság
felett a
pacsirták dala?
Láz gyötör,
a fájdalom megöl,
szívem szakad,
beleremegek,
mikor kérdezem:
hegyek közt megbúvó
kicsike Hazám,
mint puha fészek,
vársz-e
még rám?
Kidob-e magából egyszer
a Bánat-Óceán?
..tavaszi harmatban
fűszálon
a Fény:
ÉLJ! REMÉNY!
ma négy " nemzet" él:
Egy,
ki mindig csak zenél.
Másik
henyél, de él,
mint vízben a hal.
Harmadik
egyszerűen:
HAL.
De ÉL
a Negyedik!
Mint tavaszi harmatban
fűszálon a Fény:
él még
a REMÉNY!
..Tegnap még
nappalim ablakából
néztem,
hogyan kel fel a Nap.
Ma, közel az Éghez,
Istentől mégis
egyre távolabb,
a 42-ik emeletről
bámulom a Csillagokat..
Láz gyötör,
fájdalom emészt:
Hazám!
Te merre vagy?
A fák itt óriások,
nem emberléptékű
az út.
Holdbéli, sivár
a táj,
körbevesz
Bánat-Óceán.
Fény vakít,
elsodor ember-áradat,
a zene üvölt,
ha szólok,
nem hallom
hangomat..
Fülem,
mely nem ily
melódiákhoz szokott,
most becsukom..
Emlékek redőnyét
eresztem szívemre,
a függönyt is behúzom,
lelkem sötétjében
a napokat számolom:
Mikor kel fel a Nap?
Eljön-e az a nap,
amikor hazafelé
indul vonatom?
Istenem,
ó megvan-e,
és hol van
az a szép Haza?
Hogy élnek ott az
emberek?
Szól-e a Rónaság
felett a
pacsirták dala?
Láz gyötör,
a fájdalom megöl,
szívem szakad,
beleremegek,
mikor kérdezem:
hegyek közt megbúvó
kicsike Hazám,
mint puha fészek,
vársz-e
még rám?
Kidob-e magából egyszer
a Bánat-Óceán?
..tavaszi harmatban
fűszálon
a Fény:
ÉLJ! REMÉNY!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-10-01 10:27:45
..és ismét eltelt majdnem két év..vajon hányan indultak el kis hazánkból világot látni, ÚJ VILÁGOT TEREMTENI MAGUKNAK !?
2012-01-22 16:10:18
Kedves Miklós ! Természetesen ebben a versben is mások élet-érzéseit írom le..én magam soha nem fogom elhagyni Szülőföldemet..de teljesen megértem azokat a fiatalokat / ..és idősebbeket is ! / akik az éhenhalás elől, a teljes reménytelenség útjáról elindulnak egy másik úton..álmaik útján..a versben kis magyar hazáját siratja egy kivándorolt..de gondoljátok csak el, mit érezhet pl. az az afrikai, aki a nyomor elől menekülve elér az európai, amerikai világvárosokba..hogyan fájhat neki a ZAJ !! ..az őserdők zöldje helyett a betondzsungel, madárdal helyett a nagyvárosok zaja..Most már több százmillió munkanélküli él a Földön..és indul el , mindegy, hogy hová, csak el, el..
Köszönöm hogy olvastad a versemet ! :)
2012-01-21 22:27:55
Nehéz ugyan a jövőt megjósolni belátható időperiódusra, de valószínűbb: csak hosszabb idő után lesz Magyarországon (és a világ jelentősebb részén) erkölcsi javulás, ami nélkül egy élhetőbb ország (világ) elképzelhetetlen. Versed igen szép, lendületes. Én a jelent, a tömegek szellemi színvonalát igen lehangolónak látom.. Az a népbutítás, ami a történelemben oly sokszor bevált, - még mindig beválik.