Vasárnap volt.
Régen, minden
vasárnapon,
a Ház,
a partoldalon,
együtt dalolt a
barátokkal.
Szalonna sült,
fogytak
a jó borok.
Rég volt...

Vasárnap van.
Sétahajódról
ha meglátod
a Házat,
fenn, a parton,
hajts fejet...
E házban,
hol régen
vidámság honolt,
most könny csorog
az ablakon.

A Ház,
a kifosztott,
már nem várja
a vasárnapot.
Gazdája
rég halott...

...Áll a Ház
a domboldalon,
ülök búsan,
lenn a parton,
s a víz fodrait
számolgatom...

Víz! Víz!
Vigyél engem!
Zene szóljon,
dob peregjen,
ha a hajó,
nyolcvitorlás,
Jenny-ért jön,
s a kapitány szól:
beszállás!
Jenny csak int:
Viszlát,
te Ház!
Jó éjszakát!

...Fáradt vagyok,
üres és
magányos,
kifosztva
állok itt,
mint a Ház,
a romos...

Nézem
a betört ablakot,
s a szobákban
a vandálok nyomát...
Ott hagyom
szívemet,
s a zárban
a kulcsot...
Tessék!
Ami még maradt,
vigyétek!

...s ha végeztetek,
akasszátok
egy szögre szívemet!
Véremmel írva alá:
bevégeztetett...