Óriás leszek,

mint a Nap,

mikor felfalja Földemet,

Holdamat..

mert eljön az a nap,

mikor a Nap

csak tágul,

tágul,

jön egyre közelebb,

még, még,

míg

óriási vörös folt lesz az ég !

..közelít felém,

de rongy földi létem

nem féltem,

csak állok és várok,

magamban halkan dúdolok..

és szól a dal,

egy dal

csak neked, Napom !

Várom, hogy átölelj,

lángba borítsd világom!

Tüzedben

egyesüljünk,

legyen tiéd Földem,

Holdam,

s én magam !

Egy világvégi szép napon

átölelsz majd,

én Napom !

Ölelj, ölelj csak,

olvassz magadba,

s veled, benned, általad

ragyogva Isten szép egén

Óriás leszek én !