Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Tabita
Alkotások száma: 3
Regisztrált: 2011-02-11
Belépett: 2012-11-20
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (2)
Feltöltve: 2012-11-19 00:39:00
Megtekintve: 1855
Esti magány átka
Utálom magam s utállak téged, utálom a napot s az éjjelt. Utálok mindent mi volt a szépet, rosszat s a jót. Utálom a napot mikor megláttalak, s azt is mikor bántottalak. Nem akarok már semmi mást, csak az álmok földjén lenni már. Hol nem vagy te, én pedig csak ÉN vagyok. Hol rózsák nyílnak az asztalon, s kacaj visszhangzik a falakon. Ajkamon mosoly pihen, szívemben pedig semmi érzelem. Nem akarom mást csak létezni, csak is az Ő karjai közt pihenni. Egy aprócska városban az erdő közepén, pont a folyó mentén. Álmaimban csak is ott lelek nyugalmat. Fák között sétálva, madarak dalát hallgatva. Réten fekve kéz a kézben, de a szív még is üres itt bent. Ajkam még is mosolyog, hisz Ő boldog. Csak is ez számít már nékem, csak is ez éltet még engem. Meghaltam, de itt vagyok, hagyjatok, ne szóljatok. Csak hagyjatok békében pihenni, minden nap újra és újra meghalni?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!