Gondolataim ezerfelé szaladnak, pedig csak egy fejem van.
Mindenre figyelek, csak azt feledem mit nem szabadna.
Játékom mit játszok, lefoglalja minden id?m, és tudatom.
S közben megfeledkezek egy fontos dologról, minek középpontjában Te állsz.

Te, ki éjszakákat töltesz ébren, hogy elviselhet?bb legyen magányom.
Te, ki szavaival nyugtat, biztat, és er?t nyújtasz a hálón keresztül.
Te, ki megnevettet akkor is, ha sírni volna kedvem.
Te, kiért ha kell ujjaim sebesen cikáznak a klaviatúrán, hogy Te se légy egyedül.

De most vétkeztem, hisz feledtem a tegnapi jeles napot.
Kérlek bocsásd meg Nekem kóválygó tudatom,
Bár kissé megcsúszva, tudom, de mosoly ragyogjon ajkadon.
S fogadd jó kívánságaim szülinapod alkalmából.

Légy boldog, amennyire csak szíved engedi de a segítség is itt van.
Tarts ki, hisz az asztal roskadozik az italtól s lábai már nem bírják.
Egyedül nem bírom, de együtt megszabadíthatjuk súlyos terhét?l.
A n?k otthon maradtak aludni, de táncot Én is lejthetek.

Mosolyt látni ajkadon maga a mennyország még ha csak képzeletben is.
Hidd el Én tudom; a képzelet néha jobb mint a valóság, ezt ne feledd.
Ha mosoly danit küldesz, tudom hogy Te is így teszel,
Ha sír a fej, szemeimben is könnyek gy?lnek.

Ez többet ér, mint bármely kép mit szemem látni vél.
Megint a létem elemét, kérve segítségül juttatom el hozzád
Eme sorokat. A háló, mi nélkül nem is ismernélek.
Boldog születésnapot és kérlek bocsáss meg Nekem!