Buborékos vízióim poharánál
Ülve, néha rám fröccsen a magány.
Er?s Árészek, és termékeny Aphroditék,
Miért ragadnátok Miltiádész aranyánál?

Itt vagyok, feszítsetek baráti keresztre,
Használjátok termékeny ölem.
Acélnyelvekkel szóljatok fejemre,
S egyétek meg sok kis apró szívem.

De Dávid, az er?s férfi, örök egykomám,
Kit Isten a bizalom homlokán
Örök ragyogásra vértezett,

S Anna, a selyemlángú Szerelem,
Ki el?tt vélt bátorságom remegem,
Sajnos sosem létezett.