Április volt..
Tavasz lengte be az életet...
s te jöttél gömbvillámként:
felgyújotad szerelmemet.

Soha nem égtem még magasabb hőfokon...
Soha senki iránt ennyire nem vágyódom...
Soha meg nem nyíltam ennyire bárkinek...
Soha így nem kértem: viszont szeressenek!

Szárnyam nőtt,s Kedves, Veled
átszeltük a fellegeket....

Hogy aztán a mélybe hulljunk..
de elkaptalak,s meg nem haltunk!

Most lebegünk két világ között,
s Te attól tartasz, szárnyam töröd?!

Minek a bú?Minek a félsz?
Mitől tartasz?Miért nem remélsz?

Vonz az örvény,s majd elnyel a fergeteg,
véges a lét,s elhajítja lelkünket!

............

Felderengett bennem egy kép:
sziklán állva szél belénk tép!
Lökdös,taszít a rettenet:
tudd hát, most kell eldöntened!
Egy rossz lépés...már zuhansz a mélybe!
De ha akarod...
Kövess Örök-Öröm-Létbe!