Ez a bizonyos dolog,
mi lehet más ha nem a szerelem?
Úgy múlott el mint a hosszú nyár,
és ugyan olyan szenvedéssel is jár.

Hervadó rózsaszál vagyok már,
ki ősszel kertjében egyedül áll.
Nem simogat senki már,
csak a halvány napsugár.

Voltam egykor rózsabimbó,
csalogató,illatozó.
Mára színem megkopott,
a boldogság is elhagyott.

Megsebzett szívem pihenne már,
amit egyszer neked adtam,
soha nem tér vissza már?

De emlékezz az első csókra,
s az első pillanatokra,
első ölelésre,és utolsó elköszönésre.
Csak szívem engedd tovább…
Kérlek!