Szerteszéjjel elszórt halmok
én pedig már ébren alszok.

Madárcsalád kering körbe
mert tojását összetörte

birka, ki a rétre lépett
megőrzöm majd én e képet.

Szerteszéjjel vágyakozva
árvacsalán nő a koszra

szépít, épít amíg élhet
igazán csak attól félhet,

hogy egy birka megkóstolja
nincs ki ebben meggátolja

darál, aprít, nyög szuszogva
büszkén dagad vastag torka.

Szerteszéjjel lágy fuvallat
másnak ez tán szélnek hathat

kering, táncol, él a létben
Vangelist hoz részben nékem.

Fehér gyapjak, sűrű bundák
büszkén mondják: Na, ezt fújd át!

Nekikront de visszapattan
Ez itt gyapjú és nem rattan

bégeti egy kevély birka
tudja, nincs ennél jobb irha.

Szerteszéjjel száz bogár száll
temérdek fej buzgón rágcsál

kinek hús kell, kinek zöld fű
kinek vérem mert így könnyű

éberségbe csalni lelkem
ám én így is tovább lestem.

Áll a birka, néz szemembe
kérdőn: Mi jutott eszembe?

Semmi, mondom, tömjed bendőd
nincs is most itt más teendőd.

Böffent kettőt, majd felbéget,
így vet véget a mesének.