Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Erevis
Alkotások száma: 6
Regisztrált: 2010-04-08
Belépett: 2011-08-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Versek (5)
Feltöltve: 2010-04-08 09:53:11
Megtekintve: 1776
Angyal
Vérszínű tenger, végtelen sötét,
Ez az mi körbefogja lelkem.
Nem látok, nem hallok,
Süketen és vakon járok.
Csupán egy dolgot érzek,
Szívemen iszonyat hever.
A homályban árnyak mozognak,
Talán hordái szörnyű démonoknak?
De szememről oszlik a köd,
Fülemről a csend elröppen,
S a fejembe csodás hang tör.
Távolban látszik valami fény,
Az árnyak érzik itt a vég.
Alakja lassan kibontakozik,
Hosszú haja vállára omlik.
Ragyogó szemei csillognak,
Akár seregei fényes csillagoknak.
Kezében egy penge villan,
S a démoni horda szerte illan.
A sötétség teljesen elvész,
Helyét betölti a fény.
Valamin erősen töprengek,
Lassan kibontakozik a neved.
Lakhelyed a fény hazája,
Mit én csak álmokban láttam.
Szerelembe estem immár,
Tudom ez csak puszta ábránd.
Távoli vagy akár a nap,
Mégsem tudok lemondani rólad.
Megmentetted az életem,
Örök hálám ezért neked!
Ha kell az életet én feladom érted,
Mert Angyal emberré, csak a mesében lehet!
Ez a mű már elég rég elkészült, de még most jutottam el addig, hogy megmutassam a nagyérdeműnek. Igazság szerint nem ebben a műfajban alkotok, de néha kell egy kis kalandozás. Várom a kritikákat:)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!