Hiába a szikra,
nem gyújt már tüzet.
Elégetve, izzva,
mi lángot vehet.

Egyszín szén a táj,
minden kiégett.
Az ?r lelkembe váj,
semmit nem érzek.

?De lesz még szemét
egy id? után,
s lángoló dühét
ontja rám talán
a lét más oldalán,
és szárnyaló dalán
én úgy kalandozom,
mint kismadár a fán;
ébren álmodom.