Érzed, az álmaid
délibábként szállnak,
s feldühödt átka szid
a bolydult világnak.
Felemel, földhöz vág
a rád szabott élet,
s te mint egy rongyos báb,
mely tudatlan ébred,
igáját nyögöd.

Mindig árnyként követ,
s minden lépte álnok,
és közben úgy hiszed,
saját utad járod.
Szűnni nem akaró,
vad csaták hevében
lármázó néma szó,
le nem hulló érem
dönt sorsod fölött.

Talán majd egy napon
élted arra ébred,
hogy lépted utadon
álmaidhoz téved.
Megtépázó szaván
a balsors elfeled,
elvonul az árny,
és szabad szellemed végleg elszökött.