Feltöltve: 2010-10-01 07:35:16
Megtekintve: 1739
MENEDÉK, AZAZ AMIT ANNAK HISZEL
Egy borús felhő utolért.
Menekülni tán nincs hová.
Ó, bár lenne az istenért
egy vászonponyva, vagy hodály,
de még sötétebb itt a lét.
Te kortyolod a lét vizét,
s a nyugvot adó hűs odú,
amelyben meghúztad magad,
már nem érzed, hogy doh szagú,
és elzárt lelked megragad.
S így közben észre sem veszed,
hogy árny elől sötétbe bújt
a szabad szíved, szellemed.
Ezernyi vad-lágy képbe gyúlt,
és érzed mind csak mostohább.
Az élet halad csak tovább,
ám közben kisütött a nap,
és lelked tömlöcben ragad.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-10-02 18:13:56
Jó vers, jó gondolatok, pontos rímek.
Korábban sokaknak leírtam azoknak, akikkel érdemes foglalkozni: Esztétikai okokból ne szerkeszd középre a verset, mert a központozás kétezer éve kialakult szabályai szerint, ez más értelmezést ad az egyes soroknak, mint amit te adtál neki.
Az esztétikai szimmetria csal, és a gondolat ellen hat.
Ilyent csak tudatosan, szándékkal tegyél, ha ez az eredeti célod. Ez a vers ezt szemlátomást nem igényli.
Egyébiránt gratulálok!