Feltöltve: 2010-09-16 04:32:14
Megtekintve: 1687
EGY SZAKÍTÁS
Láthatatlan álom,
némán ringó csengő,
végtelen mély árkon
átgördülő felhő.
Le nem érő léptek,
elvetélt magzatok.
Mindent a vég éltet;
elmúlt a holnapod.
Áthullok a tájon,
minden mozdulatlan.
Az ősfolyam átfon,
s kihűlt oromkatlan,
harmonikus káosz
egy csöpp pontot tölt meg.
Málló lelkem kárhoz
Ölelj meg, vagy ölj meg!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-09-16 06:02:11
három pislogás... vagy négy, vagy kiszámolja...
nem tudom megjegyezni a verseidet, pedig annyira akarom!
pár sorban is mekkora örvény!!!