Egy ős-, örök-érvény jelenség
az élettel még karöltve jár.
Akár hű férj, és hű feleség.
Egybekeltek tán örökre már?

Szükséges rossz, szükségtelen jó,
szükséges jó, szükségtelen rossz.
E titkos árny az agresszió,
s bölcsője a végtelen kozmosz.

Hiszen amióta csak tágul
az ismert-ismeretlen világ,
az erősebbé kiváltságul,
hogy zsarnokként vethet ki igát.

Vagy láncra verve foglyul ejti,
akár gazdája a „kis morzsát”,
vagy felemésztve elfelejti
ezt a csekély testű „létformát”.

És ez a káoszbéli törvény
ott él élő-, élettelenben,
és beszívta az élet-örvény,
s már kering az új végtelenben.

Az evolúció folyamán
végig gerincoszlopként haladt,
s az élet minden nyomvonalán
más-más köntösben, de maradt.

Az erősebb érvényesíti
bősz fennhangon akaratát,
mint hajnalban ha elteríti
a domináns kakas szavát.

Az elnyomott ellentétében
veti el kövér földbe génjét,
hátrahagyva nemzedékében
felsőbbrendűn kódolt énjét.

Ez az erő most is kísért
az új létszint tudatában,
s van egy titkos melléktermék,
mit végig hordott magában.

A világ kihalt terében
parányi létbuborékba
beszivárgó erejében
termett lét e kis hajlékba’.

Mikro-, nano-, piko-, netán
ezeknél picibb világban?
Exa-, peta-, tera-, megán?
Zongorázva a homályban,
a lángelmék diadalán
saját, körbezárt sátrában
tört a csúcsra saját hadán
a mindenható tudomány.
Feléledt egy szép napon,
mint „többet ésszel” áramán
munkára fogott szélmalom.

És elméjének tára tán
a harctéren lesz kész haszon.
A katonai hatalom,
mint mennyei magaslaton
tornyosuló fölény-halom,
vérrel kövezett utakon;
merev, monoton nyugalom,
mely így megdermedt lénnyé vál’.

Lőszer-, tank-, és térképgyár.
…S a térkép égbenyúló már,
lándzsája tűz vagy négy szférán,
vagy a csuda tudja hányon,
és az akadály észlétrán.
Itt már nem kell térkép tán,
hiszen ahol jár ott rányom
egy jelet a világra.
És bármily kis arányon
maradjon is hátra,
de marad nyom
a sárba.

Vagy ez a sár járja át
a kezdet-kezdete alfát,
vagy tekintetünk súrolja
a jövő omega talpát.
Ám egy lepel áthurkolja,
s elfedi az arcát,
s így nem tudni merre tolja
gyökérszerű karját.

Gátolják, vagy hajtják,
az élet így is, úgyis terjed,
de nem tudni épp merre.
Életre mily alakban gerjed?
…vajon van-e terve?

Napjainkban életgyöngyünk
a globál-egység felé gördül.
És öröm-, vagy bánatkönnyünk,
mit egységgé olvaszt az ár
egy nagy közös cél felé száll.
Már más úr felé könyörgünk,
ám ez a kar sem tárva vár.