Egyszer csak érzed,
átszakad a gát.
Az otthonfészek
egyre mostohább.

Egyre jobban falja
a leomló partot,
ám védszárnyát tartja,
mint egy tépett pajzsot.

Hűs képe, mint árnyék
vetődik terád,
s ezer óvó szándék
kísér csak tovább.

Mégis áll egy fal
az élet fonalán,
mely mindent takar;
végzet tartomány.