Térdre borulok előtted,
bármi jöjjön ezután.
Tudom láncomat te fűzted,
én élem, s nap nap után
csak űzöm néma harcomat
megbolondult világoddal.
Nincs jussom, és nincs kamat,
s torkomon is csak néma dal,
mely életre kel a zúgó léttel.

Nem vagyok, csak kivetett hal,
tőled kapott szenvedéssel.