Csak kedves akartam lenni,
Nem akartam késem a szívében megforgatni,
Nem akartam mást, csak a semmit,
Azt a megszokott arcot akartam látni, a régit,

Nem tehettem róla, pedig ellenem is fordult már,
S akkor pengét éreztem a nyakamnál,
S a szívembe fúrt szavaktól bőven vérezve,
Sírtam a hajtűkanyarban fékezve,

Elvesztett kit nem érintettem,
S ki nem érintett elvesztettem,
Meg nem született, meghalt gondolat,
Minden megszületett emlék ott bujdos a meredek sziklák alatt,

Sajnálom, hogy álomból rémálom lett,
Sajnálok minden tévesen kigondolt percet,
Sajnálom az elmúlt, s előre kitalált jövőt,
Sajnálom, hogy minden, aminek nem kellett volna, összejött.

2006. május 14.