Annyira sajnálom,
hogy nem álmodhatok ébren.
Elhagyni, elveszni,
sértve, bántva, fájva lenni.

Annyira hiányzik,
a kék figyelem.
És minden ami életben tartott,
régen, eddig, éjjelente.

Hm... ámulom,
ahogy kék tintám ereimben folyik már,
vénáimban minduntalan tisztulatlan odáz...

S az írás lassan sírássá fajul.
Arcomon kék könnyed esik.